Még ismerős az a messzi pillanat,
Ahogyan arcom súrolja arcodat,
S ajkam forró boldogságfoltokat,
Lehel puha nyakad köré…
Behunyt szemmel még tisztán látlak,
S mert lelkemben tanyát vert a bánat,
Szívemet birtokba vették torz árnyak,
Szakítanának el tőled…
Tennék, de küzdöm érted, s nem hagyom,
Hisz te vagy számomra minden vagyon,
Léted most is áhítom oly nagyon,
Szavakkal el se mondhatom…
Adnék bármit, … csak másképp lenne,
Vagy egy varázspálca csodát tenne,
A valóság kicsit szenderedne,
S itt teremnél nálam…
8 hozzászólás
szia Angelface!
igen, ez egy csöpp varázslat!!
jó nagy csöpp…
szeretettel leslie
szia, sajnos így van, szomorú h varázslat kell hozzá manapság, h veled legyen akit szeretsz s meg se érdemli, h ilyen szép sorokat írj róla/neki..
Csodás vers! Nekem nagyon tetszik!
Szia leslie!
Igen, eeez tényleg az. Csak muszáj észnél lenni… a varázs néha nagyon bódító tud ám lenni.
A.
Szia Beliliafesz!
Tényleg szomorú, és igazad van, lehet, hogy meg sem érdemli. Mindenesetre köszönöm, hogy olvastál.
A.
Boer!
Örülök hogy tetszett, és köszi a hsz-t.
A.
Nagyon szép, csodálatos szerelmi vágy:) Gratulálok!
Csodaszép vers
grat