SZERETLEK, MARI!
(Megcsaltalak mással,
de elintéztem néhány
firka-vallomással,
pár házzal odébb,
egy szomszéd falon,
szakítottunk még
a múlt szombaton.)
SZABADSÁG A NÉPNEK!
(Anyu, vár a diszkó,
és a jó sok haver,
meg egy dagadt disznó,
kinek a képét
betöröm végre,
nem állhat közénk,
bűn ronda a képe.)
MUNKÁT, KENYERET!
(De jobb lenne pizza.
Anyu majd ad rá pénzt,
hacsak el nem issza.
Suli mellé járni,
boltban ingyé’ venni,
büdös melóért fizetség
a nagy kalap semmi.)
8 hozzászólás
Jókat mosolyogtam falfirkáidon….
Örülök neki, Irén!
Az első tetszik a legjobban, igazi gyöngyszem! 🙂
Poppy
Köszönöm, Poppy! 🙂 Így utólag elolvasva a 3. vége ritmikai szempontból kissé elszaladt. Egy kis önkritika. 😀
Szia Csaba! 🙂
Tetszik az ötlet és a megvalósítás. Néha elgondolkodtam azon, hogy vajon mi ihlette firkálásra Mari hűtlen szerelmét és a többieket. 🙂
Én nem mosolygok annyira, mint amennyire próbáltam megkeresni az indíttatást. 🙂
A viccesnek tűnő tartalom mögött súlyos irónia rejtőzik, talán a "jobb világ" vágya, vagy egyszerűen csak önmegvalósítás azok számára, akik perifériára kerültek.
Mindenesetre elég jól kiemelted a lényeget, s bár "humor" kategóriába soroltad, teljes mértékben érezhető, hogy sokkal komolyabbnak szántad.
Gondolkodtam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen kifejtett véleményedet, teljes mértékben igazad van, a humor itt valójában irónia, s bár talán formailag, stílusában az első versszak talán jobban sikerült a többinél, ahogyan Poppy is megjegyezte, a másik kettőt, főként a 2-at érzem tartalmában erősebbnek… ááá… már megint önelemzés. 😀
Hát, ez csuda jó :))))
Grat: Klári
Kösz, Klári! 😀