Száraz szemmel nézlek:
Vitathatatlan,
Hogy a vihar fújta ki.
Mosolyodtól
Álarc hullik porba,
Összetörik,
S ahogy koppan
Úgy dobban egyre felejtőn
Dallamoddal
A taktus.
Együtt jár a fénnyel
Az aktus,
Ahogy átölelsz, úgy
Holnapokat
Árnyék eltakarhat.
Rejthetetlen,
Mert végre talán Igaz
Szavaidat
Hittel elteszem
Ma éjjel.
Várlak, Kedves, ébren:
Gondoskodnék
De maradj meg így:
Szabadnak.
Bonts rügyet majd
A tavasznak,
S ha ott lehetek
Titkon megköszönöm
Szerelmemmel,
Neked.
2 hozzászólás
csodaszép
"Bonts rügyet majd
A tavasznak,
S ha ott lehetek
Titkon megköszönöm
Szerelmemmel,
Neked."
Köszönöm szépen 🙂