várok
várólistás haldoklók türelmével
iszapos létemben fuldokolva
vázamra feszülő
zátonymagányom ködében
várok
mély kúthitemben
hol pengeél szimmetriák
szabják az egymást kergető órák határait
hiába sóhajokban
és álomzsákjaimban
egyre várok
míg a semmibe vesznek
életem dűlőútjai
Várok
By santiago
3 hozzászólás
Húúú, ez ütős! Gratulálok. Na, nem ehhez a lelkiállapothoz…
Szia!
Várj! A düllőutak vezetnek valahová:-))
Szeretettel :Selanne
jó vers lenne, csak ez a téma már húszezermilliárdkettőszázhatvanhatezer-hétszázhetvenötször fell lett dolgozva… 🙁