Csapszékre vertem hitem,
hitetlenek gyaur urát,
feneketlen gödörben ül,
ez a szétszakadt ádáz világ.
Bomlasztani az épet,
a romlottság piedesztálon,
lefeküdni a pribéknek,
esküt tenni mindenáron.
Fagyhalállal küzdeni bátor,
télen, nyitott kabátban,
pokolba bevinni a jeget,
hogy az ördög is fázzon.
Reszkessen már kicsit,
csak egy cseppet, lássam,
vörös képpel küzdjön,
vagy combig álljon a sárban!
2 hozzászólás
Kedves Edit! Nem csak a rímek és a ritmus, – amit mindig kiemelek, mert ez teszi élvezhetővé – hanem a képekben megfogalmazott mondanivaló is magával ragadja az embert. Nekem különösen tetszett a pokolba bevinni a jeget, hadd fázzon az ördög is. Naná, fázzon csak, ha a világ amúgy is feje tetejére állt! Szeretettel: én
Köszönöm, kedves Bödön!
Jó lenne ha valaki megleckéztetné a pokol urát is, mondjuk egy kis jéggel.
Biztosan " szereti ". Mindenkinek van olyan élménye, amikor azt gondolja, a pokol is jobb jeken helyzeténél, nekik írtam.
Szeretettel: Edit