Ismerem az időt. Ígérem, ha látom
Szemébe mondom, hogy: „Nem vagy a barátom”
Csalódtam nem egyszer, mindig el is néztem
Régi bűneit fel sohasem idéztem
De, mivel támadt egy igen rossz szokása
Esküszöm, ezentúl nem lesz több dobása
Betelt a pohár. A múltkor is hogy jártam:
Egész nap egy fontos ügyben szaladgáltam
Szükségem lett volna rá, de mikor kértem,
Fáradtan így szólt: „Már nyugovóra tértem!
Elegem lett már e rohanó világból
Elmenekülnék, de egyvalami gátol:
Tulajdonképpen a kötelességtudat
Nélkülem ugyanis nincs, aki rámutat
Emberi létetek szánalmas voltára
Hiába írja tán Dávidnak zsoltára?
Örökké élhetsz, ha igaz és jó leszel
– Ehelyett nyavalyogsz, s minden nap vétkezel
Ilyen az ember. Megy előre konokul
Fájdalmas csalódásaiból sem okul
Nem tekint messzire, s fogalma sincs róla
Mi mindent jelent egy pontosabb karóra
Magának követel mindent, de azonnal
Szavamra, ennyire ostoba fazonnal
Vitázni sem lehet – hagyjuk az egészet
Tanulj meg tisztelni, s megkapod a részed”
Ott álltam némán. Éreztem, elhagy erőm
Működésképtelenné vált az agyvelőm
Szerettem volna, hogy ne fusson el többé
S engedélyem nélkül ne válhasson köddé
Ehelyett tetőtől talpig leforrázva
Majdnem e sokk miatt kerültem kórházba
Bűnbakot kerestem, hibáim takartam
Szegény időt – talán sohasem akartam
Igazán bántani. Nem is hibáztatom,
Tette a dolgát. S ha egyszer megrázhatom
Mind a két kezét, a szemébe mondom majd:
Nem te vagy rossz, hanem én, aki folyton bajt
Kerestem. S belátom, többé már nem szabad
Mindent az időre fogni, mert elszalad
5 hozzászólás
Szia
A versed nagyon tetszett.DE:Én úgy érzem, ön marcangolás az mi átlengi.A baj, hogy elfutunk minden mellett.Nem csak te, a másik is, mindenki.Valljuk, megtennénk mindent egy barátért, és sokszor akkor nem tudunk ott lenni, amikor igazán szüksége lenne ránk.Nem mi vagyunk igazán a hibásak.Az Élet! Ez a rohanó, és sokszor kíméletlen világ.Hát nem kereshetjük önmagunkban mindig a hibát.Vagy ha még is, akkor már az első lépést megtettük, hogy változni tudjunk.
Nagyon jó a versed mondani valója, ez egy üzenet mindenkinek! Álljunk meg, és vegyük észre ha szükség van ránk!
Jó volt olvasni:Szeretettel:Nagy Krisztina
Szia!
Hát, először is köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, ha igazán tetszett! Érdekes felvetésnek tartom, hogy miért tűnnek rövidebbnek a napok, mint mondjuk 15-20 éve. Valahogy akkoriban mintha több minden belefért volna egyetlen napba. Valóban sok mindenről nem tehetünk mi emberek. A vers csupán megpróbálta az idő oldaláról nézni a dolgot, hogy vajon ő hogyan védené meg magát, mikor azt mondjuk, mennyire rohan. Lehet, hogy még átgondolom én is az egészet…
Köszi, hogy nálam jártál 🙂
Vipera
Nem az idő kevesebb, hanem rá vagyunk kényszerítve, hogy túl fussuk magunkat.Harcolunk, hogy túléljük az életet.Megalkuszunk, minden lopott perccel, melyet a kedvteléseinkre szánhatunk.Ez a baj.Aztán egy percre megállunk, és hátra tekintve észre vesszük, mennyi mindent kihagytunk az életünkből, amit senki sem ad vissza.Nem az idővel küzdünk, az elmullással:(
Szia!
Lassú a felfogásom, hiába,
de rájöttem értetlenségem okára:
az idézőjel nem ér véget ott,
ahol a versszak – hopp! – véget kapott 🙂
Így olvasva értem már a lényeget,
és tetszik is nagyon, vedd el a dicséretet… 🙂
És persze egyértelmű, hogy e fenti összedobott hatsorossal esélyem sincs megkaparintani a babérkoszorúdat… Otthagyom hát a fejeden! 🙂
Szia!
Remek lett a hatsorosod
Megírtad, s most kezed mosod 🙂
Viszont mutatja erényed
Köszönöm a véleményed!
A vers olvasása során az idézőjel használata kötelező!
Üdv.: Vipera