Emberek, emberek, mi ez a zsivaly?
Vásár van? Vásár van? Eladó bivaly?
Tojás, cipő, cipó, millió milliő
Díszítő, s pipere holmi, ruhámhoz illő?
Ó mily vidám mindenki, a szél
Nevetést hoz, lám, az utca táncra kél.
De egy percre halkuljon el a zaj,
Egy sarokban árva fiú, s egy sóhaj:
Lenne most messzebb, messze
Ő most innen el, bárhová menne,
A dísz, a fény szemét csak bántja,
Innen messze menni, ez egyetlen vágya.
Felnőtt a fiú, s kardot rántva
Millió forma s épült fal bánta
Hogy őt, a szabadság fiát
Ki korlátok ledöntéséért kiált,
Kit együgyű ember vakság kalodájába zárt,
S csak felszínt látva, tárt karokkal várt,
Megpróbálták barátnak nevezni,
Pedig ő csak egyet akart: el, el, messze evezni.
1 hozzászólás
Kedves Balázs!
Már másodszor térek vissza Hozzád. Talán mások is azért kerültek el?
A versed nagyon jó, élvezettel olvastam végig, azonban most sem egszen értem a legutolsó mondatodat. Miért bánt az, hogy barátnak próbáltak nevezni?, vagy talán inkább az nem tetszett, hogy kik akarták ezt veled tenni? Nos, ha nem egászen értem, az én bajom. De ha lehet, szeretném megtudni.
Üdv.