A pilleszárnyú képzelet,
Selyembevont emlékedet
Villantja föl, sok év után,
Egy lenge nyári délután…
Úgy fonja egybe lényedet,
A révedő emlékezet,
Amint a fény derengi át,
Bús hajnalon, az éjszakát.
A szívszorongatón fakó,
A görnyedő, viaskodó,
Vak éjjelek, süket napok,
A méla, sanda holnapok,
Néma jajjal kérve-kértek:
Nem lehet, hogy véget értek
A vágyak: beléd vakulva…
Reszketőn egymásba fúlva…
De véget értek álmaim,
Mosolyt fakasztó vágyaim…
Siess tovább, ha menni kell,
Hogy merre mész, nem érdekel…
Beteg lovaknak bánatát
Viszem kietlen léten át,
Egymagamba’, arcom rejtve,
Elhagyatva, elfelejtve…
30 hozzászólás
Kedves Antal!
Ha egy álom véget ér, majd jön egy másik. Lehet, hogy nem lesz olyan szép, kedves, szívből fakadó, de biztató lesz, erőt adó.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm, hogy újra eljöttél, szóltál hozzám, értékeltél.
Üdv. a.
Húúú! A mindenét ! Bocsánat ez tört fel belőlem! Nagyon örülök, hogy elsőként gratulálhatok! Gratulálok -e szép költeményhez!
Szeretettel:Selanne
Selanne kedves!
Köszönöm. Te tetted először. József a tetszését fejezte ki.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
A képzelet és az emlékezet minő lelki sebeket képes felszakítani! Persze együttérzünk veled, főképp ha ilyen gyönyörű versbe szedve osztod meg velünk a múlt eseményeit.
A nyolcszótagos sorok és a páros rímek összecsengése még jobban kiemeli a csalódás fájdalmát, az álmok végét. Azért még mindig nem könnyű napirendre térned, ha ezek az emlékek betérnek hozzád. De hát már csak ilyenek vagyunk. Nem vagyunk szoftverek, hogy egy programmal csak úgy törölhetőek legyenek kellemetlenül végződött emlékeink.
Gratulálok!
Alberth
Kedves Albert!
Kicsit irigylem a hozzászólásaid. Bölcsek, értők és megértők, vigasztalók. (Bár nem árt tudni, hogy a legvidámabb hangulataimban vagyok képes a legborúsabb dolgaimat megírni.)
Köszönök mindent. a.
Kedves Antal!
Tudod amit selyembe takarva tartogat az ember az nagy kincs, még akkor is ha mára csak volt.Nagyon szépen emlékezel meg a legkedvesebbről.Neki biztosan menni kellet.Tudod, -egy bölcs embertől hallottam,hogy egy perccel sem maradunk tovább mint azt születésünk előtt elhatároztuk.Hát…..nem tudom?A versed n em szép,hanem gyönyörű.Ja és tökéletes.Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Kedves Valika!
A selyem és a bársony között vívódtam kicsit, de ha mondod, akkor meg vagyok nyugodva.
Köszönöm figyelmed, kedves szavaid. Mindig öröm nekem, ha látlak.
Üdv. a.
Antonius bús verse szól
e napvilágon valahol,
elolvasom, súgom: nahát,
s viszem tovább a dallamát.
Akár hozol, akár viszel,
Azért az ördög nem visz el.
Nem érdekel, hová rakod,
Vigyed tovább, ha gondolod.
Szia at!
Na most visszalövök! 🙂 Alig vártam! 🙂
Nem kellene moll-ról dur-ra váltani??? 🙂
Na ezen gondolkodj el sürgősen! 🙂
Egyébként jó a vers, ha csak azt nézem. 🙂 Márpedig itt azt kell. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Jogos Hölgyem. Jogos.
Hiszen, ha csak egy kapcsoláson múlna… Jó volna, rossz is…
A lírának biztosan nem tenne jót. Szerintem 1/3-ára visszaesne a „termés”.
Köszönöm kedvességed. a.
Amúgy szerintem csak egy kapcsoláson múlik. 🙂 És a lírának is jót tenne. 🙂
Ez a véleményem, ha szabad. 🙂
Hát má hogy ne vóna szabad Hölgyem. Amíg A. Miller drámáit, a Bikini együttes számait, és a Vasas labdarúgó csapatát nem tetszik piszkálni, addig Ön szívesen látott vendég nálam és azt ír, amit csak akar. (Legrosszabb esetben nem olvasom el. 🙂 )
Kedves antonius!
Nem kell bánkódnod! Akiben ilyen szép emlék maradt az egy életre kihat!
Gyönyörű a versed!
Gratulálok!
Virág
Kedves Virág!
Szó sincsen bánkódásról. Minden halál helyet ad egy születésnek. Vagy, akár többnek is. Köszönök mindent. a.
Az ajánlóból jutottam ide. A cím elégé depressziósnak tűnik. A tartalom nagyon szép.
Örülök, hogy elolvastam!
Kedves Kaktusz!
Én is örülök, hogy ideértél. Lehet, hogy egy kicsit félrevezető a cím, de hát a Te neved is valamelyest, mivel egyáltalán nem bizonyultál szúrósnak.
Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel, véleményeddel. a.
Kedves antonius!
Nagyon tetszik a vers,egyszerűen gyönyörű.Gratulálok hozzá,és köszönöm hogy olvashattam!
C.
Kedves Cukorborsó!
Én köszönöm, hogy időt szakítottál rám és még kedves szavakkal is illetted versfélémet.
Üdv. a.
Antonius Barátom!
Végig gördültem a verseden és végig gördültek bennem a szép emlékeket nyújtó képek, és a lemondóan bánatosak is.
Valahogy a beépített ellenpontok megmaradnak az emberben, órákig cipeltem, s megint visszajöttem, olvastam s élményt adóan jónak találtam.
Gratulálok! Inda.
Kedves Inda!
Köszönöm, hogy erre futottál és kitüntettél a figyelmeddel, véleményeddel, értékeléseddel.
A megtisztelő megszólítást külön köszönöm.
Barátsággal. a.
Kedves antonius!
Hu azannyát! (bocs a kifejezésért!) Mintha ez most rólam szólna? S talán épp ezért tudom átérezni szép és kiváló versedet.
Gratulálok!
üdv
Szellő
Köszönöm szellőcske. Kedves vagy.
Üdv. a.
Elgondolkodtam verseden, most örülsz , hogy elment ? vagy sajnálod ? Nem igazán tudtam megfejteni. Szép vers. -Gratulálok.
Szeretettel. nárcisz
„most örülsz , hogy elment ? vagy sajnálod ?” Kedves Nárcisz! A válaszom: Igen, most örülök. (Na, de akkor…)
Köszönöm figyelmed és megtisztelő értékelésed. a.
Kedves antonius!
Muszáj volt már jönnöm, hogy rád szórjam éltető sugaraim,
mert nagyon szomorú verseket írsz mostanában! 🙂
"Véget értek álmaim" írod, de minden versedben visszaköszön ez a szerelem.
Nem ért az véget, ha az emlékek még mindig kínoznak.
Bár, ahogy olvastam a legújabb versed,
🙂 közben félrenéztél, vagy inkább félreléptél? 🙂
Na, jó! A versed kitűnő és a páros rímeid szépek!
Üdv: napsugárka
Napsugárka kedves!
Elismerő szavaid, megtisztelő értékelésed, szellemdús hsz.od köszönöm.
Üdv. a.
Nem vagyok versszakértő, versed mégis megfogott. Egyszerű mégis felemelő, gratulálok!
Köszönöm. a.