Szusi, hogy ez mennyire igaz… A végtelen tekintetében általában a jövőt szoktuk emlegetni illetve azt, hogy a jelen milyen gyorsan múlik, de a végtelen múlt gondolatával még nem találkoztam… Pedig igaz, hogy egyre több az emlék, a tapasztalat és a magunk mögött hagyott idő. Hogy a jövővel mi a helyzet, az jó kérdés… én is remélem, hogy valahogy az is így van valahogy.
Szeretettel: barackvirág
Ezzel a gondolattal én sem találkoztam, míg eszembe nem jutott…..
Messzire vezetne, ha tovább gondolnánk. Pl.,hogy ez az egyre gyűlő múlt, egyben tapasztalat is, amiből építkezni is lehetne, nemcsak busongani felette….
Zsolt, azt hiszem a jóga jót tesz a célirányos gondolkodásomnak….
Bár elviccelődtem róla az Ez, én vagyok, a Titkos és a Beavatás c. szatíratrilógiámban (ha van kedved és időd, majd olvasd el), de mentálisan és fizikálisan is jótékony hatással van rám és persze komolyan is veszem, amennyire tőlem telik…..
Kedves Szusi!
Az út, amelyen az idő masírozik, olyan messzire nyúlik vissza a múltba, hogy annak távolságát fel sem tudjuk fogni, és ahogyan haladunk előre, valóban még egyre nő.
Jó gondolat, és szebb, mint a mondás, hogy: " A jövő biztos, csak a múlt változik folyton!"
Nem tudom, hogy kitől származik az idézett mondás, de valószínűleg „vicces” kedvében jutott eszébe megalkotójának. A múltat lehet a lehető legváltozatosabban interpretálni, de az, a már megtörtént tényeken mit sem változtat. Meg nem történt dolgokat biztosra venni? Mert, ugye az a „jövő” összessége?
De, hát, ezek a mondások már csak ilyenek. Én a legtöbbjébe bele szoktam kötni…..
Ellenben nagyon örülök, hogy kicsiny haikum elolvasására időt szakítottál…
Kedves szusi! Látom ez a versed is telitalálat! Mily' sok gondolatot – reagálást – ébresztett. Bennem most az fogalmazódott meg, hogy jelen-múlt- s jövő hogyan fonódik egybe: a múltunk is végtelen.
Néha beleborzongok egy egy rám törő érzésbe amit úgy mondanak déjá- vu…. hogy már megtörtént egyszer…sokszor volt ez nálam, ezek pedig olyan pillanatok voltak amik biztosan nem "ebben az életemben" történtek, azaz még nem voltak, csak "valamikor"… így fonódik talán egybe a jelen, és a múlt s talán a jövő ami valahol a végtelenben tér vissza önmagához… talán egy örök körforgás mint maga a természet… s kérdés vajon mit őriz meg az emlékezetünk mindebből…
Üdv.: Rudy
Az élet, egy örök tanulási folyamat, persze annak aki erre képes és késztetést érez. Én igyekszem tanulni a saját hibáimból …is… – nem mindig könnyű – és igyekszem mindig valamivel jobban tenni a dolgaim….
Ezt elviszem. 🙂
Tudod Szusi, néha az az érzésem, hogy van egy kincsesládikád, amiből időnként kipottyan egy-egy brill… Olyan természetességgel írod bölcsességeidet, s mi úgy csodálkozunk rá, mintha ismerénk, mert ismerjük is, csak nem tudjuk így kimondani.
Mestere vagy a "rövidmondásnak". :))) Haiku, haiku…
pipacs 🙂
By szusi
26 hozzászólás
Szia Szusi!
Mennyire igaz!!! Elgondolkodtató haiku. Tetszett.
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm Zsóka. Csak remélni merem, hogy ez, a jövővel is így van….valahogy…
Szusi, hogy ez mennyire igaz… A végtelen tekintetében általában a jövőt szoktuk emlegetni illetve azt, hogy a jelen milyen gyorsan múlik, de a végtelen múlt gondolatával még nem találkoztam… Pedig igaz, hogy egyre több az emlék, a tapasztalat és a magunk mögött hagyott idő. Hogy a jövővel mi a helyzet, az jó kérdés… én is remélem, hogy valahogy az is így van valahogy.
Szeretettel: barackvirág
Ezzel a gondolattal én sem találkoztam, míg eszembe nem jutott…..
Messzire vezetne, ha tovább gondolnánk. Pl.,hogy ez az egyre gyűlő múlt, egyben tapasztalat is, amiből építkezni is lehetne, nemcsak busongani felette….
A múltnak valóban , egy kezdete volt, és minden pillanatot magunk mögött hagyva , végtelenné válik. Frappáns !
Szeretettel:Marietta
Selanne, és….egyszer, csak az marad……egy végtelenített pillanat, a múltunk.
Hm ez jóÓÓóó! Egy szusis definíció a végtelenről haikuban tálalva!
szeretettel-panka
panka, a haiku műfajában szerintem az is nagyon jó, hogy "lecsupaszítja" az ember gondolatait…..meg még, persze, sok minden más is…..
Micsoda meglátás és pofonegyszerű, de mégis teljesen igaz!!!
Miket tudsz!? Ezért is szeretem olvasni műveidet!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Zsolt, azt hiszem a jóga jót tesz a célirányos gondolkodásomnak….
Bár elviccelődtem róla az Ez, én vagyok, a Titkos és a Beavatás c. szatíratrilógiámban (ha van kedved és időd, majd olvasd el), de mentálisan és fizikálisan is jótékony hatással van rám és persze komolyan is veszem, amennyire tőlem telik…..
Remek igazság-pakk! Lehet filozofálgatni rajta rendesen…
üdv
leslie
leslie, valóban így van, és egy kicsit ijesztő is, ..talán…
Kedves Szusi!
Az út, amelyen az idő masírozik, olyan messzire nyúlik vissza a múltba, hogy annak távolságát fel sem tudjuk fogni, és ahogyan haladunk előre, valóban még egyre nő.
Jó gondolat, és szebb, mint a mondás, hogy: " A jövő biztos, csak a múlt változik folyton!"
Judit
Nem tudom, hogy kitől származik az idézett mondás, de valószínűleg „vicces” kedvében jutott eszébe megalkotójának. A múltat lehet a lehető legváltozatosabban interpretálni, de az, a már megtörtént tényeken mit sem változtat. Meg nem történt dolgokat biztosra venni? Mert, ugye az a „jövő” összessége?
De, hát, ezek a mondások már csak ilyenek. Én a legtöbbjébe bele szoktam kötni…..
Ellenben nagyon örülök, hogy kicsiny haikum elolvasására időt szakítottál…
És amikor az idő számomra
megáll. Annak neve:
végtelen halál.
Üdv:
Millali
"Gondolatfalatka"!
Csináltam is belőle egy haikukát…. (Ha nem baj.)
Az idő megáll.
Számomra, az lesz majd a
végtelen halál.
nagy igazság…
Örülök, hogy erre jártál…..
Ez bizony így van. De jó lenne ha sok mindent el tudnánk felejteni.
Mária
Az ember "múltja" saját magáról szól. Saját magát senki sem tudja elfelejteni…..
(Mária, köszönöm az olvasást.)
Kedves szusi! Látom ez a versed is telitalálat! Mily' sok gondolatot – reagálást – ébresztett. Bennem most az fogalmazódott meg, hogy jelen-múlt- s jövő hogyan fonódik egybe: a múltunk is végtelen.
Néha beleborzongok egy egy rám törő érzésbe amit úgy mondanak déjá- vu…. hogy már megtörtént egyszer…sokszor volt ez nálam, ezek pedig olyan pillanatok voltak amik biztosan nem "ebben az életemben" történtek, azaz még nem voltak, csak "valamikor"… így fonódik talán egybe a jelen, és a múlt s talán a jövő ami valahol a végtelenben tér vissza önmagához… talán egy örök körforgás mint maga a természet… s kérdés vajon mit őriz meg az emlékezetünk mindebből…
Üdv.: Rudy
Én, inkább azt kérdezném Rudy, hogy mennyit tanulunk belőle……
Az élet, egy örök tanulási folyamat, persze annak aki erre képes és késztetést érez. Én igyekszem tanulni a saját hibáimból …is… – nem mindig könnyű – és igyekszem mindig valamivel jobban tenni a dolgaim….
Akkor te egy "tanulós " vagy. Én rendre észre veszem, hogy ugyanazokat a hibákat követem el….
Ezt elviszem. 🙂
Tudod Szusi, néha az az érzésem, hogy van egy kincsesládikád, amiből időnként kipottyan egy-egy brill… Olyan természetességgel írod bölcsességeidet, s mi úgy csodálkozunk rá, mintha ismerénk, mert ismerjük is, csak nem tudjuk így kimondani.
Mestere vagy a "rövidmondásnak". :))) Haiku, haiku…
pipacs 🙂
Néha eszembe jut egy két dolog és nem komplikálom……
Köszönöm pipacs, jó az ilyen véleményt olvasni.