az utak vajon összeérnek valahol?
vagy a végtelenben még távolabbra kerülnek?
hányszor hallottam már:
a párhuzamosak találkoznak a Végtelenben
de valami űr lehet az értelemben
mert nem értem…
ha így van csakugyan
akkor a Végtelen egy pont csupán
"egytelen" apró kis semmi
minden eltűnne ott
ahol a párhuzamosoknak már érdemes volna
párhuzamosan menni
hiszen nem kéne szegényeknek
egyedül lenni
és mivel a két párhuzamosnak
– ha létezőek valóban –
valahonnan érkezniük is kellene
a kiindulás is csupán egy szerény
semmi kis pont lehetne
olyan akkor itt ez a világ
mint forgó ugrókötél által körbe zárt
lengő copfú kisleány
sőt Ő bölcsebb is nálunk talán
hiszen vidáman ugrál
miközben tudja pontosan
hogy egyszer véget ér az ugrabugra
de cseppet sem szomorú emiatt
sőt azt is tudja ez a csöppnyi gyermek
ki parancsol a köteleknek
ki az aki egyre hajtja
egyre forgatja
mi pedig ülünk csak szomorúan
közepén ennek a végtelen világ-kötélnek
és semmit nem tudunk arról
ki fogja a végtelen-végeket
ki hajtja a véges életet
és főleg
hogy számunkra mennyi időt
hány ugrást méretett
meddig tűri ezt az ugrabugra életet
1 hozzászólás
Mondhaom, jó sokat elmeséltél nekünk arról: "a párhuzamosak találkoznak a Végtelenben". Élvezettel olvastam végig e meghatározásról írt sok gondolatodat.
Az egész nagyon jó. De nekem mégis hiányoznak a szabályszerű mondatok.
Persze, ez az én gondom, az alkotóé pedig a szabadság!
Üdvözöllek.