Érzed és érzem én is,
a veszély közel van mégis,
támadok és védek,
mert tudom végveszélyben az élet.
Az ablak hol kinézek,
hol tisztán látok,
vagy csak hiszem,
hisz semmit se látok,
csak a külsőt, s sok álarcot.
Végveszélyben az élet,
a bolygó, a lélek,
mégis élek s éltek,
mert nincs vége,
a reménynek.
Mindig és mindenhol,
érzed a bajt, a veszélyt,
de el ne veszítsd az esélyt,
arra hogy végveszélyben, a bajban,
ha szívek dobognak s lelkek tiszták,
valami megfordul, valami megáll.
1 hozzászólás
Így van, Kedves Attila, elismerésem, mert sokaknak hasznos lenne, ha így gondolnák azt, amiről írtál! Értékes sorok.
Üdvi:d.p.