Éjszaka ugattak a kutyák
a halál kopogtatott az ablakon.
Ropogósra sült hullák mellett
a pokolba vezetett az út.
Sejtelmes mosolyba vegyült
a hold képe, s mikor letűnt
eljöttek értünk a fekete csuhások,
reánk adták a halotti ruhákat.
Végzet
By Geofree
4 hozzászólás
Ez nagyon sötét! Remélem csak egy régi-régi álom volt!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm!
Elmúlt érzés, igen. Akkor nagyon "élő" volt a halál.
Szia Geoffree! 🙂
Az a vicces, hogy a véletlen dobta elém soraid, de nagyon jókor, mert éppen így érzem magam. A sors iróniája.
Itt van a halál jeges keze, kíméletlenül kopogtat, de majd felolvasztom valahogy.
Tetszett a versed, amolyan végzetes. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Akkor az nem a véletlen volt, hanem valami nagyhatalmú onnan fentről.
Köszönöm, örülök, ha tetszik.