Sziklafalra vetít filmet a nap,
árnyjáték lóg a fűcsomó alatt.
Kezedet fogom, másikban éppen
ott dobog feléd kinyújtott szívem.
Fa tetején egy boldog csalogány
épp arról dalol, engem ez a lány
megszédített. S míg a madár csacsog,
fülembe súgja: a tiéd vagyok.
10 hozzászólás
Szia Csaba! 🙂
Szerettem volna előbb írni ide, de látom, nem előzött meg senki, úgyhogy szabad a pálya. 🙂
A vers azért élmény, mert csak úgy szaladgálnak benne a képek! Rövidke szakaszok, de már az első két sor megnyújtja az időtartamot, hiszen ha vetítés van, akkor érdemes figyelni. 🙂
Nem könnyű ám elképzelni az egészet, de én elképzelős vagyok, hát nem számít az idő.
Kicsit abszurd, de élhető. Akár giccsesnek is nevezhetném, de nem az, csak álomfelhőkbe burkolózó valóság.
Amúgy pedig inkább hallgatok, mert párbajban legyőztél, rég meghaltam. :)))
Tetszik ez az idill, a legjobbakat kívánom Neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nem, szerintem te győztél… most alig bírom postázni a vastag borítékokat azoknak, akiket rávettem, hogy szavazzanak rám. 😀
Nem giccses? De… kicsit az. Az egyetlen hátránya ennek az érzésnek ez a rózsaszín cukorfelhő, ami körülvesz. Hm, úgy tűnik a magány "jobb" hatással volt rám, mármint írás terén biztosan. De most azért mégsem cserélem el rá az én kis rózsaszín felhőmet. 🙂
Köszönöm szépen bókjaidat, de ezzel a verssel nem érdemlem meg. Talán majd egyszer valóban kiérdemlem. 🙂
Szeretettel: Csaba
… és még valami: éppen azért jó, mert van benne bőven önirónia. Nem csak írogatok a sorok közé, olvasni is próbálok másnál, hasonlóakat. Ez van. :)))
Szóval ez a vers kemény, nagyon is. Csak ennyi még az észrevételem, és ezért nem tartottam giccsesnek. Nem a betűket olvasgattam. 🙂
:))) Arra gondoltam, hogy már az előzőekkel is kiérdemelted, de nem vitatkozom, békés természetű vagyok (néha). 🙂 Csakis felfelé, hajrá! 🙂
Szeretettel: Kankalin
kicsit giccses ez a csalogányos szerelmi vallomás,de azért elmegy, közhelynek jó
Köszönöm, Karolina, kimerítő hozzászólásodat! 🙂
Rímképlete bizony nem konzekvens ennek sem. Nem kell már kínosan precíz rímeket kreálni, a ritmus adja a vers lelkét – és a gondolat, ami dalol a lélekben – akár az ön csalogánya – a szív nem dobog senki tenyerében – a csalogány nem "csacsog" – inkább csattog. Ki súg? – a madár vagy a lány? – ez nem egyértelmű, szóval zagyva egy kissé.
a lány, akiről írtál – könnyen adja magát…
Remélem, ez a válasz elég kimerítő számodra.
Attól, hogy 6 éve nyomkodod a szöveget, még nem vagy halhatatlan poéta-zseni!
Azt hiszem, értek a versekhez – talán jobban, mint te – hogy miért? az nem érdekes jelenleg.
üdv. Karolina
Köszönöm, hogy újra itt járt és ki is fejtette bővebben véleményét!
Boldogságról tanúskodnak a sorok!
Ez jó!!! 🙂
Szeretettel olvastam: Tünde
Igen, Tünde, jó… volt. 🙁 Köszönöm szavaidat,