Sodródni veled, mint hópehely a szélben,
virulni ajkadon, mint virágszál a fényben,
karjaid bilincsét érezni a testemen,
és a boldogság könnye csillogjon szememen!
Tudom ez álom, tünemény, amire vágyom,
céltalanul bolyongok, az utamat járom,
rengeteg virágszál tündököl a réten,
de csak egynek szirmai mosolyognak nékem.
Oh, te kecses virágszál, oly magasra nőttél,
táncolsz a szélben, és rám árnyékot vetettél.
Árnyaid bilincsei fogságban tartanak,
mondd, még meddig kell, kegyeidért harcoljak?
1 hozzászólás
Hm. Ez is jó kis szerelmes vers! szépek a hasonlatok benne!
szeretettel-panka