Elengedted a kezemet,
pedig foghattad volna még,
adhattál volna többet,
így kevesebbet ér a rég.
Leült bennem a tegnap,
elfáradt idő vánkosán,
álomra hajtotta fejét.
Miért vágyom azt, ami már nincsen?
Kutatva az elveszett kincset,
mi te vagy magad.
Már a csend festi arcomra a szavakat,
ajkam görbül, terel könnyparipákat,
s vágtatnak ráncaim között.
Most imára kulcsolom kezem,
kérve azt, kit kérhetek,
ha csillag ő, hát fényes legyen,
nekem ragyogjon minden éjjelen.
Ablakomon bekopogjon,
fáradt szemeimre álmot hozzon,
s benne lássam újra arcát,
körém fonja szellőkarját,
úgy öleljen, hogy ne fájjon,
ha véget ér az édes álom.
Elengedted a kezemet,
pedig foghattad volna még.
Mikor, életet adtál, hogy öleltél?
Velem sírtál? Vagy nevettél?
Ráncos, csúf csecsemődnek
áldoztad feszes emlődet,
mit vártál akkor tőlem?
Már felnőttem, hajam színe megkopott,
te is elhagytál, mint oly sokan mások,
de te tettél róla, hogy sokkal jobban fájjon,
pedig, foghattad volna a kezem még,
de te örökre elengedted, miért?
13 hozzászólás
Szép versedhez gratulálok.Ági
Kedves Ági!
Köszönöm szépen.
Üdv: harcsa
Van aki mindig velünk marad, és vannak kérdések amikre sosem kapunk választ. Nagyon szép versedhez gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Igazad van, édesanyám emléke örökre velem marad.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Fájdalmasan szép a versed kedves Harcsa!
Nehéz a felelet, de egyszer mindnyájan elmegyünk, mindig lesz akinek fáj.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Igazad van.
Örültem neked.
Üdv: harcsa
fájdalmasan szép. szeretettel
Kedves Andy!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Fájó sorok!
….
Grat:sailor
Kedves Sailor!
Csak emlékezem, és most, ez jött ki belőlem.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Fájdalmas, de gyönyörű ez a versed kedves harcsa !
Szeretettel olvastalak,mint mindig : Zsu
Kedves Susanne!
Édesanyámra emlékeztem. Tudom, hogy most veszteted el te is, őszinte részvétem, és nagyon együtt érzek veled.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Kegyetlenül gyönyörű!