Csendes a tó, immár csendes.
Nyoma sincs már a nyári vidám tömegnek.
A tóközépi nádas tömbje
barnuló szigetként nyúlik a tófelszínbe.
A hullámok álmatagon simulnak a csendes parthoz.
Távoli gyenge harangszót hoz a lenge szél.
Az egész tájon szétterül a későőszi nyugalom.
Erről a tollam füzetemnek e versben mesél.
Elmeséli e nyugodt szépséget,
mely itt minket átölel,
ezt a rengeteg gyönyörűséget,
mely minket nehezen enged el.