Mostanában sok a bajom,
vendégem egy tini majom,
ő egy rosszcsont, mindent majmol,
hogy másszak ki így a bajból?
Nem kértem én egy percig sem
hogy nyomja le a kilincsem,
míg az ajtót kulcsra zártam,
ablakomra nem vigyáztam.
Ott mászott be ez a majom,
torkig vagyok tőle nagyon,
most van tini korszakában,
rumlit csinál a szobában.
Ezerrel szól a rock-zene,
széjjel megy az ember feje,
alkoholt iszik, nem vizet,
erre egyszer majd ráfizet!
Kacérkodik száz veszéllyel,
kikezd a szomszéd nejével,
zselével belőve a haj,
piercing-et hord, tetkót akar.
Újabban meg mi nem kéne
beleülne a nyergébe
egy nagy Harley davidson-nak,
hát olyat meg honnan hozzak?
A cigifüst olyan tömény,
hogy kipusztul minden növény
a szobában, az erkélyen,
nem látom még a tévém sem.
Haszontalan ez a majom,
ott fekszik mos az ágyamon,
rajta van a sáros cipő,
jól jönne egy bejárónő!
Hogyha ezt műveli tovább,
el kell adni a zongorát,
lassan adósságba verhet,
hiányzik ez az embernek?
Zűrös lesz a vége neki,
mindezt nem magától teszi,
az egészben az nem nyerő,
hogy engemet utánoz ő!
A megoldás -, most kimondom,
meg kéne már komolyodnom,
kedvelnének a jó arcok,
s nyernék egy angyali majmot.
2 hozzászólás
Nos, a kis-majomról mennyit lehet elmondani. Ők is csak olyanok, mint kis huncut gyerekek.
Érdekes a versed, mint mindegyik, szeretettel olvastam:
Kata
Köszönöm, Kata!