Az idő morzsolja önmagát.
Ha "piros csövet" talált,
csak befelé somolyog.
Régi, pajzán pillanatok
pattognak szerteszét,
s a csuhé, a burok
lefoszlik, mint kihordott
gyermekről a megviselt
anyatest. Restül az este.
Az idő foga semmit se
fog már az öreg szemeken.
Csak egyetlen huncut
villanás csikland még egyszer
végig a zörgő ízikeken.
Vénség
By szilkati
8 hozzászólás
A "régiek" emberibb módon tudtak élni, emberibb érzéseik voltak….az "elhasznált anyatest" nem tetszik….dehát ez az én bajom…
az a "huncut villanás" valamikor sokat jelentett….:)))
üdv
– i –
Kijavítottam az elhasználtat megfáradtra.
Üdv: Kati
A régi kukoricafosztás jutott az eszembe a versedről…és sik minden!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Jól gondoltad. Mintha az idő is így morzsolgatná a keze között az emberi sorsokat.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Nagyon tetszik a hasonlat, a párhuzam a morzsolódás és morzsolás között. Már megszoktam, hogy nálad mindig elgondolkodtató verseket találok, úgyhogy szívesen nézek be egy kis tanulságért. 🙂
Az "ízik" különösen jó ötlet. Nem először használsz fel tájnyelvi vonatkozású szavakat, ezeket szeretem, mert lassan feledésbe merülnek.
Kedvencem: "Restül az este.". Azonnal kiszúrtam, ki is mondtam párszor, mert tetszik a hangulata, a dallamjátéka.
Jó vers, örömmel olvastam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Még egyetemista koromban /ezer éve/ voltunk Hajdúdorogon nyelvjárási szavakat, kiejtésbeli sajátosságokat gyűjteni. Sok szó jelentését a hangzásából is ki lehetett következtetni, ráadásul érzelmi-hangulati többletet is adtak. Szívesen használom ezeket versben, ahol helyén érzem.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Megtaláltál vele. Gratulálok Kati! ❤
Köszönöm Edit, hogy itt jártál.
Üdv: Kati