Heu, male consulti, quid toto frangimur aevo,
Dum quaeruntur opes, gloria, laus et honos:
Si mors nec miseros audit, nec surda beatos;
Extinguitque prius, quam meliora videt,
Nec parcit plebi, nec Regum sceptra pavescit,
Et juvenes pariter corripit atque senes.
Frustra igitur tumidas spes nostrum quilibet urget,
Nostrae sub fato vitaque spesque iacet.
Hiúságok hiúsága, minden hiúság
Ó, jaj, ostoba ésszel folyton mért töretünk mind,
Míg keresünk kincset, dicsfényt és hivatalt:
Mert a halál süket és nem hall meg jót-nyomorultat,
És megöl úgy, mielőtt látná benned a jót,
Nem kíméli a népet és nem tart a jogartól,
Elragad ő fiatalt épp úgy, mint öreget.
Hasztalan így a reménység keble után epekedni:
Életed és a remény végzeted útja csupán.