2025. január 26., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Vers az időről

    GyömbérBy 36 hozzászólás1343 megtekintés

    A homokórában peregnek a szemek,
    lent a múlt, fent a jövő.
    Voltam, vagyok s tán leszek…
    Mennyiféle idő!

    Ezer emlék a múltban,
    mindnek más jelentése van,
    a jelen szülte pillanat elsurran,
    oly röpke, nem tudom pontosan
    felfogni sem azt, hogy ” épp most”.
    Talán így jó, így kell lennie,
    múlttá válik s csak épphogy
    meglegyint a jelen idő szele.
    A jövő bár bizonytalan végtelen,
    és nem szeretném, de nélkülem,
    is lesznek napok, hónapok, évek,
    de valahogy cseppet sem félek.

    Tudom, az IDŐ kell a világnak,
    hisz nélküle élnénk csak, mint egy állat,
    az életnek értéket ad az IDŐ,
    s ahogy fogy, az érték egyre nő.

    Share.

    36 hozzászólás

    2. Szalai Mihály on

      Kedves Gyömbér!

      Az idő már csak ilyen. Utazunk a múltból a jövő felé. És a jelent alig érezzük. Sajnos az idő előbb utóbb tényleg elfogy a fejünk fölül, és ennek tényleg így kell lenni. A jövő sajnos bizonytalan, ez is így van. Az idő tényleg értékessé teszi az életet. Idő nélkül a tér, és a világ is csak egy állandó teljesen mozdulatlan hely lenne, ami nem lenne túl érdekes, nem lehetne élni se benne.

      Üdv.: Szalai Mihály

    3. harcsa on

      Kedves Gyömbér!
      Tudod, amikor még gyermek, vagy fiatal voltam, mindíg vártam valamit az időtől, és olyan lassúnak tünt. Mostmár úgy veszem észre, hogy, mintha felgyorsúlt volna, szinte szalad, alig elég. Az idő, egy örök utazás, egyszer felszáltunk rá, valamikor leszálunk, de csak rajtunk múlik, hogy milyen szép lesz.
      Nagyon tetszett a versed.
      Üdv: harcsa

      Legyen nagyon boldog az új éved.

    7. túlparti on

      szia Zsó!
      lesznek Nélküled, nélkülem is. (a magam részéről, annyira nem bánom.)
      meg, akarom mondani, tudom, nem félsz, Te soha semmitől nem félsz!
      féltsenek, féljenek azok, akik szeretnek!
      "s ahogy fogy, az érték egyre nő."
      és ez őrület, de gyorsul, valójában.
      azt hiszem, az ember idejébe minden az Időről szól.
      meg gratulálok!
      Frigyes

        • túlparti on

          Szia "Erzsébet Sarlós"!
          szia Zsó!
          Édesapád rendkívüli ember, abba biztos vagyok!
          meg jó Neked, hogy még nem érzékeled, csak hírből, beszélgetésből, mesékből ismered a gyorsuló időt – mert ez az már az öregedés jele lenne. asszem, Te sose öregszel meg, "nem stílusod".
          én a magam részéről ismerem már az öregedés jeleit, épp ezért is átaluszom a hajnalokat, mert nagyon lusta vagyok. főleg télen, mert nyáron, mikor felkel a nap, az maga a biztonság, maga a csoda.
          az idő meg… közömbös: nem gyűlöl, nem sajnál, "na" jó, néha ránk tekint,
          de annyi dolga van (kíváncsi lennék, mi dolga lehet – menni, pörögni?)
          az a baj, hogy, mi emberek mindenhez mértékegységet keresünk. így kitaláltuk az időt, és Ö megszületett. és Ő nem tehet erről, megszületett.
          Te meg csoda-verset írtál hozzá, amolyan kedves- vigasztalót – biztosan örül neki!
          Jó éjt Zsó, meg szeretném, ha meggyólnál, mert ez mindennél fontosabb most.
          Frigyes

    21. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Gyömbér! 🙂
      Megbeszéltem magammal, hogy ma Gyömbér-napot tartok, mert elég rendesen lemaradoztam. 🙂
      Már a szemnek is tetszetős a homokóra-forma, gondoltam, a léleknek is az lesz, mert itt soha nem csalódtam. Elképzeltem az idő homokszemekké alakulását, nem volt nehéz, mert már az első két sor elvitt ezirányba. Aztán felépítettél valamit, ami a csekély bizonytalanságból a biztosba csordogált, majd szerény konklúzióba tűnt a mondanivaló. Mindezt úgy tetted a homokórába, hogy minden apró szemcsét láttattál. A zárás nagyon tetszett, mert kiemelted a lényeget. Valóban fogy az idő, egyre gyorsabban keskenyedik. A fordított arányosságot is jól érzékeltetted, mindezek mellett kifejezetten fondorlatos az idősíkokkal való játszadozás.
      Élmény! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply