Higgyél nekem rózsaszál:
Elhervadásod, siralomként szememre száll,
Drukkolok érte, s érted,
Hogy meg ne sértsd a lelked,
Melyre mindig szükséged lesz neked.
Ezért ne feledd kérlek,
Ez másra kell még néked,
Ne hagyd felültetni magad,
A rosszra meggyőzni magad nem szabad!
A rossz felé ne haladj!
Onnan vissza út nincs.
Akkor már nem leszel számomra kincs!
3 hozzászólás
Versed olvasva számomra a drukkolok nem annyira költőies, valamilyen más szavat kéne szerintem oda találni. A néked pedig elavult. Ez csak egy vélemény a sok közül. De mivel látom, hogy elég régen született, még belefér. 🙂
Zsu
Köszönöm, hogy nálam jártál! …igen mindösszesen, igaz… kezdő voltam 15 éves ! 🙂 és az első próbálkozásaim egyike, hogy a feltörő gondolataim kifejezzem ill. kiírjam magamból…
a szókincs és a "kimódoltságom" ebből adódóan igen kezdeti… 😀
Üdv: Rudy
…és pont a 15. vers – 15 évesen! ihihihi 🙂