Átlátszó vagy, mint a víz, üveg,
üres, lepusztult szívüreg,
olcsó és feslett rongyokon
a csörte, sör, te jó rokon
vagy ott. A sárga lárvaarc
se rezzen. Hátha hátramarsz
egy másik lárvaarcba. Kotkodálni
kezd a szajharaj, a Kosztolányi
téren, fertőzött vérmoszattal mosdik
meg a Feneketlen-tó: lomha prostik
szedik magukra ördög-arcúságuk,
a templom elfordul, nem néz utánuk,
Körtérre mennek. Gyógyvizet
lopnak, mindegy, ki hogy fizet,
szednek csalánt és árnikát,
százast, csak adjon bárki hát
bármennyit. És az éjszaka
pénzbe sűrített kénszaga
kövez pokolra: rúg beléd
a fájdalom: ribanc, cseléd
vagy. Szedd fel a cserszömörcéd a
placcról. Aludj, te tömör céda.
6 hozzászólás
Játékosan gördülékeny versed még a humort sem nélkülözi.
Tudom, megadott szavakkal…, annál nagyobb kihívás megírni… 🙂
Gratulálok: Alberth
Fantasztikusak a rímeid, a nehezített verselés ellenére tökéleteset írtál, gondolatot, szatírát, kritikát sem nélkülözve!
Aki tud, az tud!
Remek, ez a játék lassan engem is elkezd érdekelni :-). Nagyon jólesik olvasnom az ennyire összefogott, ugyanakkor nyelvi játékokban kiváló, képeiben, eszközeiben gazdag verset. Nagyon élveztem fordulatait, humorát, gondolatainak erejét. Remek, no.
aLéb
Nagyon tetszik és tanultam is valamit ami eddig eszembe sem jutott. Nem mondom el mit, titok !
Köszönöm szépen Nektek.
Komolyan kérdezem: ha többünket érdekel a játék, nem lehetne indítani ilyet itt? Ti régi és aktívabb tagok vagytok, többnyire, jobban adnak a szavatokra, szerintem, mint egy ilyen rapszódikus tagnak, mint én vagyok.
Játszani tényleg jó.
Ez is remek. Jól összevegyített szavakat kaptok. mondhatom.
De remekül összehoztad.
Szia!