Vérzik a szívem,
hogy nem lehetsz velem.
Így minden napom gyötrelem.
Csak hozzád vágyom
ezen a világon,
TE vagy nekem minden álmom.
Nem tudok mást,csak sírni,
mert képtelen vagyok elhinni.
Minden nap akarlak hívni.
Boldogtalan az életem,
hiába van két gyermekem,
de közben hiányzik a szerelmem.
Úgy érzem,hogy belehalok,
így telnek majd napok
és a szemem többé már nem ragyog.
Szeretnék újból megszületni
és veled boldognak lenni,
de sajnos már nincs mit tenni.
Ha igazán szeretnél,
magadhoz engednél
és értem mindent megtennél.
Úgy látom ez nem így van
s a lelkem elillan,
többé már nem élek vígan.
Elbújok egy álarc mögé,
falat építek magam köré,
amely tán sosem válik köddé.
Képtelen vagyok nélküled élni,
ne hagyj egy életen át gyötrődni!
Ez a szerelem sohasem fog törlődni.
Remélem egyszer eljössz értem,
átölelsz majd engem
és meggyógyítod a lelkem!
3 hozzászólás
Kedves Mary!
Ez egy vágy vers, melyben vérzik a szív. de a "remélem" a végén lebontja a falat! Úgy legyen!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Mary!
A szerelem sokszor szenvedéssel jár, a remény pedig életben tartja a szerelmet.
Kívánom, versed utolsó három sora teljesüljön mielőbb!:)
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm a kedves hozzászólásokat!Ez a vers 2009-ben íródott,amikor valóban nagyon szenvedtem.Most 2011 van és több,mint 1 éve a szerelmemmel töltöm a napjaimat…Érdekes módon a fájdalom sokkal hamarabb ihleti az embert a versíráshoz,mint a boldogan töltött napok.szerintem ez azért van,mert az örömmel teli percekben elfoglaltabbak vagyunk,mint amikor a bánat miatt jobban szeretünk magunkban lenni a gondolatainkkal…:-)