A félelmünk nem szeszély,
mindenhol les rád veszély,
ha belépsz egy szegletbe,
beleléphetsz egy szegbe,
kipukkanhat a gumid,
szétrepedhet a bugyid,
elszakadhat hangszálad,
görcsöt kaphat bal lábad,
leeshetsz a padlásról,
s egy vénasszony lesmárol,
kificamodhat kezed,
rád borulhat az ecet,
spontán agyvérzést kaphatsz,
sandán fűbe haraphatsz,
bepisilhetsz álmodban,
a gázpalack rád robban,
megrohadhat ételed,
nincs internet-vételed,
elromolhat a tévéd,
rád zárhatják a vécéd.
Lepottyanthat a veréb,
lábadra lép a tevéd,
megkergethetnek ebek,
elapaszthat tehened,
elbukhatod a vizsgád,
megszökhet a kanvizslád,
vadászaton lelőnek,
s nem lesz táncos belőled,
közben rád is szakadhat
egy beomló vakablak,
csapdába lök hiteled,
nem éred meg a telet,
mert ha nem jut fűtésre,
ráfagyhatsz az ülésre,
fejed fájhat, nyomós ok,
megérkezhet anyósod,
ez ám a nagy baleset,
pihenhetsz rá két hetet!
Banánhéjon csúszhatsz el,
hiteleződ beperel,
jegyellenőr lebuktat,
ezt a listát eluntad?
Pedig e sor végtelen,
átkísér egy életen,
tán túl azon is, tovább,
nincsen nála hűbb barát.
Sok baj történhet veled,
felsorolni nem lehet.
Írnál verset szívedből,
s kifogytál az ihletből,
a vécére rohannál,
de előtte nagy sor áll,
lekésed a repülőt,
megharapnak a hüllők,
ha sétálsz a vadonba,
megtámad a lábgomba,
kifogyhat az apanázs,
beléd mar a lódarázs,
kutyagumiba léphetsz,
szúnyog csípi a képed,
de ne add fel a harcot,
vágjál hozzá jó arcot,
ugye én nem vétkezem,
ha lecsapom képeden?
Látod, van ki melléd áll,
ha a balsors megtalál,
ezért semmitől ne félj,
aki fél, az félig él,
aki nem fél, az élhet,
s eléri egy merénylet,
mert az ember nincs fából,
nem óvatos, ki bátor,
ez bizony egy rettenet,
hát élni így hogy lehet?
Bár el lehet könyvelni,
jobb lenni, mint nem lenni,
de ha nem tart itt a lét,
nem ihatod meg a lét,
mert hét deci kisüsti,
félelmedet kisüti,
innen nem ér annyi baj,
csak a szesztől meg ne halj!