Felnőtt fejjel más az élet.
Ha gyerekfejjel éled, rögtön más a képlet.
Élni lehet szépen, de várni az életet semmiképpen.
Az élet, mint suhanó kimerevített "képnapló", suhan.
Épp csak van időd, hogy belezuhanj.
Hova esel az kérdéses, ne fájjon a fejed, kiviszi a huzat.
De én akarom élni, semmi sem fontosabb, kell ezt kérni?
Kaphatsz kicsit ,nagyot, lényeg az, hogy éld a pillanatot.
Várod , reméled, még mi kell hogy összeálljon a képlet?
Tudod Te azt nagyon jól, kell a megolás a képlethez.
Akarod, keresed, majd csak megleled.
Minden nap és éjjelen, délelőtt is hozhat üzenetet a végtelen.
És ha össze is áll a kép, még ne nagyon remélj.
Vár Reád a különbségek harca, mely nem jellemzően az élet arca.
Össze kell rakni már látod, nem hibáztathatod a párod.
De mindenben van megnyugvás és bizalom.
Neked ez jelenti az alapot.
Na én veszem a kalapom, a többit tovább adom……
Elmentem élni az életem…Veled.
5 hozzászólás
Szia!
Határozottan tetszik a versed. A pillanat megtalálása és elfogadása, az, hogy mindenben van megnyugvás és bizalom, olyan gondolatok, amik erőt adnak az embernek.
Üdv.: Rozália
Szia kedves Dini!:)
Újabb alkotásodhoz is gratulálok, csak így tovább, kapj csak szárnyra…. a szerelem érzése fogja a kezed, ilyenkor fergeteges szavak, gondolatok jönnek:)
Danke) sleepwell!)
Nagyon jó, a vége meg különösen tetszik, hiszen ez a lényeg:))
Nagyon jó vers, szép és igaz gondolatokkal!