Milyen nehéz csak egyetlen lépés is
annak, ki magába menekül.
Bármerre lép, árnyékból kell kilépnie,
s lába máris idegen földet ér.
Örökké idegen – örökké az idegenben.
Olyan ő, mint a fegyvertelen pór,
ki a védvár s az ostromgyűrű közt rekedt.
Falakon kívül vagy belül?
Egyik rabbá, a másik űzötté teszi;
élete veszteg zajlik.
Nem is zajlik… csak veszteg.
6 hozzászólás
Kedves Laca!
Érdekes okfejtés, de valóban így van.
"Falakon kívül vagy belül?
Egyik rabbá, a másik űzötté teszi;"
Kívánok neked nagyon sok boldog, sikeres éveket!
Szeretettel: Ica
Kedves Ilona!
Szívből köszönöm látogatásodat és a jókívánságot is. Örömmel láttalak.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Nagyon szépen köszönöm soraidat…
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Én köszönöm!
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Sas! Igen, az ember önként dalolva kizárhatja magát, s akkor, ahogy írod a "védvár, s az ostromgyűrű közt reked" Innen nem könnyű kilépni, hiszen aki kilép, annak lába "idegen földet ér" Magvas elmélkedés! Az olvasó nehezen talál ki ebből a gyűrűből, vagy talán egyáltalán nem! Üdv: én
Üdvözletem, Bödön!
Örülök, hogy benéztél a vesztegzárba, és – mint általában – tökéletesen kibontottad a lényegét. Az olvasó addig vesztegelhet ebben a gyűrűben, amíg jólesik. 🙂
Üdvözlettel: Laca 🙂