Talán, talán, talán az lesz a vesztem,
ha soraimat, mindet kilélegeztem:
zongorába bújnak, éppen úgy rezeg,
rekviemmel öntik virtuóz kezek,
templomába emel, orgonába olt,
tegnapomnak itt is ódon álma volt,
architekton-ősfal, megjelent az ég,
mintha mind a kéket összefestenék.
Fertőtlenítek mégis annyi szóközt:
elűzve messze halni talmi sor közt,
ugrani kell, hiszen ha kamikáze,
nem tudom, hogy mi ez, valami láz-e,
de legyen. Ha úgy a jó: elszivárgok
lángsírjaimba, mint a walesi bárdok.
11 hozzászólás
ízlelgetős. szeretettel
Hű..de magas labda:)
Talán, talán úgy érted a vesztőhelyet, hogy nem jövök rá miről írtál? Hm ..micsoda ötlet:)
Viccen kívűl, nem veszthet aki ír. Ellenben saját békére lelhet, és örömet adhat másoknak.
Szeretettel olvastalak:dreamer.
Kedves Andrea!
Olyan profi módon rejted el a mondanivalódat, hogy csak ámulok. Nem tudok mást mondani, mint, hogy írj, hisz neked is az az élet része, sor köz ide vagy oda, erre születtél! Ne hagyd veszni a benned lévő értékeket! Második Második olvasatra pedig, a humorodat is megleltem versedben!
szeretettel-panka
Ebben a versedben is első olvasásra megfog a belső gondolatvilág, a sajátos látásmód (láttatásmód), és ezek a profi, lendületes, vagy éppen visszafogó rímek. Külön tetszik ebben a versben (is), hogy összhang van, nem is akármilyen, a versed története, mondanivalója és építése, ritmusa között. Minden versed élmény, itt sem volt másképpen, örömmel olvastalak.
aLéb
Ha lélegzel, ha ugrasz, lételemed a költészet. Ez a versed is bizonyítja.
Üdv: Klári
Kedves Andrea!
"Templomába emel" – megérdemled, ott a helyed. Ragyogó vers, nagyon tetszik.
Szeretettel:Magdi
"elszivárgok- walesi bárdok" 🙂
Szia Szkít! 🙂
Az első szó háromszoros ismétlése bennem feszültséget keltett és bizonytalanságot. Aztán a hangszer húrjai és a némulás szintén. Hiába hallik templomokban, hiába válik orgonává, hiába lesz belőle festmény, a tények maradnak.
A ma hatalma és uralma mindenek fölött. Nekem ez jött le a versből, és bocsi, ha úgy szívtam magamba, ahogy talán nem kellett volna.
Beletörődtem én is beletörődésedbe, a bizonytalanságba is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Sikerült megint remekelned. De miért nem lepődöm én ezen meg…?
Üdv,
A.
De dalod akkor is megmarad,
emlékeztetőül, mint Arad.
Üdv:
Millali
Nagyon szépen köszönöm Nektek.
Igen, a tények -sajnos- maradnak.
Örülök Nektek!