Világomlás napja ez
már isten is kihalt belőlünk
rákfene tépi országunk
szétszed minket is
haragunk mérges tövisként
növekszik egyre jobban
kérgünkről ki le meri tépni
vesszen mindörökre
a szerelmet kitaposták
fényes szívünkből
miért várnak békét
kik háborút szítanak
világomlás napja ez
bár harcolni még tudunk
már nem látjuk a végét
s hogy ki válthatna meg
4 hozzászólás
Megérint a versed, Gábor, szívből jött ez, azt hiszem. Szerintem világomlás nincsen, csak az ugródeszka peremére értünk, természetes, h. remeg a talaj, félünk, kapaszkodunk a semmibe. Az ugrás, viszont egy szebb jövőt hoz, úgy remélem.
Üdvözlettel: barátod, Bálint
Volt néhány dolog ami kissé megingatott, azért írtam ezt a verset, de úgy érzem sikerült kilábalni. Sajnos sokkal kevesebb vers születik amikor erőm teljében vagyok. Hogy van ez…
Kösz, hogy benéztél!
Üdv
Üdv!
Rákfene? Indulat vers kérdések nélkül.A vége nagyon hangsúlyos.
Jó befejezés.
A rák és a fene ugyanaz, tudom… Igen, indulatvers.
Köszi.
Üdv