Parányiak vagyunk, létünk
a mindenségben oly’ csekély.
Elveszünk a nagy egészben,
nyomunk se marad, nincs esély.
Csillagok és bolygók között
magába nyel a végtelen,
Csak egy villanás az élet…
Nem változtat a lényegen.
Villanás
By NetelkaBy Netelka
6 hozzászólás
De a nyomunk megmarad, ahogy egyik versedben írod.És már ez is óriássá teheti
az embert.Tetszik a vers.
Üdvözlettel. santiago
Köszönöm, kedves Santiago 🙂
Kedves Netelka!
Néha tényleg törpének, homokszemnek érzi magát az ember, máskor óriásnak, s hogy mi változtat a lényegen, az jó kérdés.
Tetszett a versed, gratulálok! Üdv: Metal Koala
Köszönöm 🙂
Jóóóóóóó!!! Neti! Szeretem olvasni a gondolataidat!
aLéb
Köszönöm, örülök, ha így van.
Neti