vörös hajad lobbanása
lángolt felém
a megolvadt tömegben
izzadtság cseppek alól
szeplőid szórtad
a betont tördelő hőségben
rám villant szemed
mikor az
"ajtók záródnak"
parancsolattal
préseltek a fémlapok
még felém hintettél egy
mosolyt és karcsú tested
beleolvadt a mindenkibe
mosolyod zsebre vágtam
ha a télben
didergő szeplős sápadt
arcod megtalálom
majd helyresimítom
és nyár lesz
2 hozzászólás
Kedves Imre!
Az utolsó 5 sor akár önálló vers is lehetne. Egyszerű, tiszta, sallangmentes, és az előző versszakok is benne vannak. Persze ez csak az én véleményem.
Kati
köszönöm szépen a véleményed Kati
Az egyik legolvasottabb versem ez a DOKK-on is (1.440 olvasás). Külön nem lenne jó, mert így egyben egész "történet".
Megtörtént esemény volt ez, bár fogalmam nincs ki volt az a vörös hajú lány, csak a szeme villant rám. Ezért a cím.
üdv
– i –