Eljött a tél ezüst paripáján,
dermedt hideg kucorodott hátán,
fehérbe öltözött az egész táj,
múlnak a napok, némelyikük fáj.
Jégvirág nyílik fagyos ablakon,
rózsa virult a napos teraszon,
elmentél kedves és veled a nyár,
maradt nékem a tüskés rózsa szár.
Virág voltál, kertemben a legszebb,
tomboló vihar szétzúzta tested,
maradó emlék és egy kopott kép,
fájó múltból a mosolyod mi szép!