Nézd, a napsugár most engem melegít!
Szelíd szellő lágyan cirógat.
Ölelkezem a cseperedő fűvel,
krókusz bársonyosan csókolgat.
Az eső illatát iszom a réttel,
némán vágyom a rügyfakadást.
Vágyom, hogy nyújtsa ki két kezét felém
a remény, s a virágkacagást.
5 hozzászólás
" Ölelkezem a cseperedő fűvel,"
" Az eső illatát iszom a réttel"
A legritkább, ezért talán legértékesebb virágok ezen a sokszínű mezőn. 🙂
üdvözlettel: Grey
Kedves Gergely! Köszönöm Neked, hogy most is olvastál! 🙂 Köszönöm pozitív véleményed! 🙂
Szia Suzanne! 🙂
Versed ránézésre összerendezett, a szakaszokban követted az általad meghatározott 11-9-11-9-es szótagszámokat.
Találtam egyedi képeket, ezek emelik az értéket (ölelkezem a cseperedő fűvel; az eső illatát iszom a réttel). Látom, hogy az előttem szóló is kiemelte az egészből.
A rímeken lehetne finomítani. Javasolom, hogy olvass sokat, mert akkor magad is megtalálod a megoldásokat!
Szép a vers, de van benne tartalék, mint ahogy benned is.
A cím szerintem nem sikerült jól. A tartalmat nem jelzi előre, mert a vershez képest sablonos. Azért fontos a frappáns címválasztás, mert vonzza az olvasókat.
Versed tartalma a címen túlmutat, azaz több, emelkedettebb, ezért is próbállak gondolkodtatni.
Ha az én versem lenne ez, akkor a címe Virágkacagás lenne. Nagyon kínálja magát az utolsó szó. 🙂
Amikor címet adsz a költeményeidnek, figyelj arra, hogy érdekes és hívogató legyen! 🙂
Örömmel ittam veled és a réttel az eső illatát. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm az értékes hozzászólásod és a gratulációt Sokat tanultam belőle! 🙂 : Zsuzsa
Virágkacagás
Nézd, a napsugár most engem melegít!
Szelíd szellő lágyan cirógat.
Ölelkezem a cseperedő fűvel,
krókusz bársonyosan csókolgat.
Az eső illatát iszom a réttel,
némán vágyom a rügyfakadást.
Vágyom, hogy nyújtsa ki két kezét felém
a remény, s a virágkacagást.