Ezernyi virág táncol a réten,
tarka mező, az erdő peremén,
illatok szállnak messze az égen,
és ott sétáltunk ketten, te, meg én.
Sötét hajad lebeg a szélben,
utánad hajlik minden kis virág,
lassan lépkedünk, kéz a kézben,
és arcunkon virul a boldogság.
Vadrózsát, csillogó hajadba tűztem,
édes csókod olvadt ajkamon,
egész tested égett a tűzben,
és azt hittem, hogy csak álmodom.
Ajkadon érik kéjnek gyümölcse,
tüzes csókod rabjává estem,
mikor körbefon éjnek köntöse,
mellettem alszol mindig édesem!