Már túl vagyok mindenen,
Millió életen,
Amit kimért rám a végzet.
Millió fájdalom
Hanyatlik vállamon,
Viselem büntetésed.
Hordd el, mit kiszabtál!
Ezernyi irattár
Őrzi elmémben neved.
Ezernyi papíron
Betűid leírom,
Mert bennem szavad nevet.
Kellett ez a kincs?
Belém ne tekints,
Mert nem vagyok otthonod.
Minden, amit adtál
Újra a tied már,
Csak elvenni nincs okod.
Ha néha visszanézek,
Látom az egészet
És újra arcon üt,
Hogy benned volt hitem,
Hogy tőled volt ütem,
Mit kerestem mindenütt.
7 hozzászólás
Gratulálok már csak a forma miatt is, a tartalomról nem beszélve, az magával ragadott.
Köszönöm szépen.
Miléna, egy ilyen szép, fiatal lány kizárt, hogy mindenen túl legyen, igazából még azon a bizonyos szerelmen sincs túl….de félretéve a "felnőttes" okoskodást a versed tetszett.
Nagyon jó vers, kissé keserű hangvételű, de ettől függetlenül tetszett.
Kedves szusi, nem tetszik a megítélő hangvételed, hiszen nem ismersz engem. Ezt félretéve hozzászólásodat köszönöm.
Alex, neked is.
Miléna
Idáig azt gondoltam, hogy úgy, ahogy értelmezni tudom a magyar nyelv szavainak, mondatainak jelentését. Néha még azt is beképzelem ostoba fajankó módjára, hogy a szavak között, mögött is találok ezt, azt.
Szusinak írt válaszod nyomán, elbizonytalanodtam, kétségeim támadtak.
Miért találok én egy hozzászólást kedvesnek, szellemesnek, a figyelem és törődés kifejezésének, ha, akihez szól, ugyanazt sértőnek, visszautasítandónak tartja.
Bizonyára bennem van a hiba.
A hozzászólás nekem szólt, kedves antonius, így nagyon sajnálom, ha nem nyerte el a tetszésedet, hogy mit éreztem ki belőle. Arról már ne is essék szó, hogy ha esetleg valakit nem jó hangulatban talál egy kritika, egészen másképp értelmezhet dolgokat. De Te persze ezt jobban tudhatod.
Nyilván a vers maga megjegyzést sem érdemel, mivel arról említést sem teszel. Tehát azért írtál, hogy belém köss? Köszönném, ha ezt mellőznéd.
Miléna