Szép magyar hazánknak!
Nem tűrünk bilincset,
Mit szárnyunkra zárnak!
Hallgasd meg Istenem
Versemnek szavait!
Ez nékem mindenem,
Nyitom ajtajait.
Széttörött vázából
Nem nőhet új virág.
Szívemnek házából
Szólítlak fényvilág!
Mint ahogy száradnak
Kínnal telt könnyeink,
Gondjaink áradnak,
Sorvadnak földjeink.
Elfelejtették már
Igazság csorbáját,
Fogasra tettétek már
Becsület próbáját.
Hiába rémülnek
Válságok százain,
Míg rá nem révülnek:
Népünk nincs lábain!
Mindaddig szenvedünk,
Hogy vérünk issza már.
S egyszer ráébredünk:
Minden kincs visszajár!
Magyar hont magyarnak!
Igazság, örökség!
Felhők nem takarnak
Koronás közösség!
Gyáva történelem
Minden csínyt elrejtett.
Nincs többé félelem,
Senki sem felejtett!
Milliók értették
Ősi, szép nyelvünket,
Könyveink égették;
Örökre eltűntek.
Rombolták műveink,
Tiportak hitünkre,
Kitalált bűneink
Rávésték szívünkre.
Keresztény nemzetek
Törtek minket romba.
Kétszínű szerzetek,
Így jártok templomba?!
Vissza minden kincset
Szép magyar hazának!
Nem tűrünk bilincset
Igazság szavának!
Segíts hát Istenem
Magyarázd el nekik:
Országunk szétszedték,
Nemzetünk nem törik!
6 hozzászólás
Felébresztő… mélységbe kiált… Végre egy gyémánt az óceán fenekéről, amiről azt hittem már elfeledkeznek…
Üdv. Tamás
Kedves Tamás, bízzunk a Gondviselés örök igazságában!
Addig is gyöngyhalászkodjunk világóceán régfeledett mélységeiben!
A vers mondanivalójával nagyon a lélekbe mar. Gyönyörű vers, melyről semmi rosszat nem tudok mondani. Reméljük azt, hogy a mondanivalója szép lassan valósággá válik.
Üdvözlettel: Oratus
Lelkünkben, azt hiszem, már régen valósággá vált, kedves Oratus!
Egy igazán lényegi lépés ez, amit már megtettünk.
Üdv:B.Bálint
Így legyen!…Hatalmas szenvedéllyel megírt szép alkotás!
Gratulálok!
Szeretettel üdv: Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm, hogy olvastad/értékelted a versemet. Remélem, te is szenvedéllyel olvastad.
Üdv:B.Bálint