A közmondásokbol néha
sokat tanulhat az ember,
de sürün egy bizonyos lépést
megtenni már nem mer.
Néha az csak elszántság
néha pedig a kőkemény akarat,
de van amikor csak a butaság:
„Én fenékig iszom a poharat.“
Aki egyszer már A-t mondott
nem kell neki B-ét is mondani,
ha belátja azt hogy az A fals volt
nagyon sok hibát megtud még oldani.
Egy hidat is amelyen átmentünk
csak akkor szabad felrobbantani,
amikor biztossak vagyunk benne
visszafelé a gödröt át tudjuk ugrani.
Sok embert űzött már a nyomorba
a tulzott és a téves büszkesége,
és még több embert vitt a koposóba
mint soknak a halálos betegsége.
Gondoljuk meg, hogy mit veszitünk
forditsuk meg hát időben a szekeret,
élnek még ma azok akiket szerettünk
bennük is él még az emberi szeretet.
22 hozzászólás
Szia Tóni!
De jó, hogy megfordítottad azt a képzeletbeli szekeret! A versed őszinte, mint mindig. 🙂
Örülök, hogy újra itt vagy!
Üdv.: Hópihe
Kedves Hópihe!
Tévedni emberi dolog, másra fogni, még emberibb. De minek. Talán nem is tévedtem, mert akkor azt találtam helyesnek. Idővel azonban beláttam tévedésemet, és miért is szégyenkezzek érte. Hogy is mondja a Biblia is: Az dobja az első követ, aki sohasem vétkez. A különbség csak az, hogy én nem vétkeztem, mert sokat tanultam belőle, és sokan is hozzájárultak ehhez az elhatározásomhoz. Jól esik a véleményeded hallani, köszönöm, és
üdv Tóni
Szia Tóni!
Szeretettel üdvözöllek újra itt!
Van ez úgy, hogy az ember eltéveszti a helyes utat és rossz vágányra téved! Ám, ha visszafordul, ismét megtalálja a helyes utat. Az írásod tartalmazza őszinte érzéseid!
Szeretettel: Lyza
Szia Lyza!
Talán nem is merném azt mondani, hogy a fals uton voltam, Azon az úton is találkoztam sok rendes magyar emberrel, akiket nem szeretném ha hiányoznányk az életemböl, csak ez ide visszatérni, olyan mint amikor az ember, egy útrol, ha akármilyen szép is volt az az út, mégis örül a hazatérésnek. Az én irodalmi(ha egyáltalán annak lehet nevezni), az én irodalmi életem is itt kezdődött a Napvilágon, és a közmondás is azt mondja: Az aki a multját letagadja, annak jövője se nincs. Innen indultam, itt segitettek sokan, és remélem, van még egy-kettő,(azokon kivül akik már jelezték) aki örül is a hazajövetelemnek.
A verseimben még mindig én vagyok, és maradok is ameddig írok.
köszönöm a leveledet, és
üdv Tóni
Szép estét Toni !
Örömmel nyugtázom, hogy visszatértél közénk. Szeretettel üdvözöllek, biztos vagyok abban most nyugodtál meg teljességgel, hiszen ez a mi irodalmi otthonunk.:-))
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Igazábol el sem mentem soha. Ugyanúgy mint azelőtt, eddig is minden nap itt voltam az oldalon, és olvastam az írásaitokat, és néha néha válaszoltam is, akinek megvolt a cime. Igaz, az mégsem egésszen az volt, de talán az is segitett vissza, hogy nem törtem össze minden hidat. De mint mindennek ennek is két oldala van, és talán hiányozna valami az életemböl, ha nem tettem volna meg.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Szia Tóni! 🙂
Örülök, hogy újra velünk vagy, jó kis társaság ez itt! Ráadásul csodás versek születnek, rengeteget lehet tanulni, elmerülni bennük gyönyörűség! 🙂
Egy idézet:
“Semmit a világon nem vinnénk véghez, ha megvárnánk míg képesek vagyunk olyan jól csinálni, hogy senki ne találhasson benne hibát.”
(John Henry Newman)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Igen, sokszor az a legnagyobb hiba, hogy félünk a hibáktol, és nem teszünk semmit, pedig az emberi életben a félelem a legrosszabb tanácsadó, és utánna mindig a legtöbbször kimondott rövid mondat: Bárcsak megtettem volna. Van amikor jobb valamit megtenni és utánna megbánni, mint megbánni, hogy meg sem tettem. Öregségére az ember is csak azokat fiatalkori hibáit bánja meg, amelyeket sohesem mert megtenni. A többieken csak mosolyog a bajusz alatt és halkan megjegyzi: Egy kicsit vakmerő volt, de megérte. Sajnos ma már sokan akarnak sok mindent jobban csinálni, de sürün rájönnek, nem lett jobb, csak másképp.
Köszönöm az idézetet, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Jót léptel, mégha "vissza" is, de ez volt a helyes!
Szekeredet is jó irányba fordítottad!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Először is köszönöm, hogy jonaktalálod a "visszafordulásom". Igen visszajöttem a gyökereimhez, oda ahol az első lépéseket tettem, oda ahok sok segitő kézre találtam, sőt sok olyanra is, aki sohasem hagyott el. De az a matéria létezéséhez tartozik, ahhoz, hogy valaki visszatudjon jönni, eőször el kell mennie, és a másik ami egy mai ember legnagyobb hibája: Csak akkor veszi észre mije volt, amikor elveszti, és sürün a büszkesége akadályozza annak a beismeréséröl. De hát mit ér akkor a hosszú élet, ha nem tanulunk belőle semmit?
Köszönöm hozzászólásodat, és
üdv Tóni
"Visszafordultam…", jó döntés volt, kedves Tóni, örvendek neki, örvendek Neked :-). Az élet túl rövid ahhoz, hogy "hidakat robbantgassunk".
Szeretettel
mesako
Kedves Masako!
Már Phyllis Theorux leírta:"A tévedés híd a tapasztalatlanság és a tudás között." Ez a számomra azt jelenti, ha az ember maga után a hidakat mindig lerombolja, akkor a legjobb tapasztalat sem ér semmit, mert csak tapasztalanság marad. Az emberiség ma, ugyis sokkal több korlátot épit, mint amennyit eltávolit. A láthatattlan korlátok veszélyessebbek, mint sorompó. Azt az ember ki tudja kerülni, de a másikat csak akkor veszi észre, amikor már a fejét belevágta.
Örülök, hogy jelentkeztél, és nem feldtél el…
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Üdv újból itt a Napvilágon! Versedben ott az az őszinte érzés, amit sokan nem mernek bevállalni. Te megtetted és minden tiszteletem érte! Jó, hogy megint itt vagy!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Hányszor leírtam már, milyen gyatra a mai ember, ami van neki meg sem becsüli az értékét, amit valójában sok csak akkor vesz észre amikor már elvesztette. És nézd, én is beleestem, e emberi hibába, pedig nekem már a legjobb szándékkal sem lehet azt mondani "a mai ember" de gyatra azt igen. Én is amikor már elvesztettem, akkor éreztem, hogy sokan itt mennyit jelentettek nekem, de hála Istennek, volt (és remélem més sokáig lessz is)az örző angyalom, aki már másodszor is a helyes útra vezetett,itt a Napvilágon. Az életben ezek az igazi értékek, és ha néha nehéz is, meg kell tenni avisszavezető útat, mert végeredményben nekünk lesz útánna jobb. Mint a közmondás is mondja: Segits magadon és Isten is megsegit.
Örülök, hogy írtál, és általában is jól esik az embernek, ha tudatják vele, hogy hiányzott.
üdv Tóni
Szia Toni, kedves Barátom!
A meglepetéstől alig jutok szóhoz.boldogan olvasom soraidat, szépen szőtt versedet.A vers tele bölcsességgel.Ez illik hozzád, hozzánk.Csak néha nagyon elszalad a ló a szekérrel, nekünk meg gyenge a karunk.Mi itt vagyunk ,él bennünk a szeretet.Én most szeretettel öleltelek, remélem érezted.A vershez gratulálok, nagyon jó.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Tudod, mint mindig most csak azt írtam le amit éreztem. Tudom, én nem tudok írni csodálatos gyönygyszemeket az irodalomnak, én csak egyszerű szavakkal azt írom amit érzek, amikor a verset írom, de azt garantálom, nem csak addig amig a verset írom.
"Mond mindig az igazat, és akkor késöbb nem kell azon gondolkodnod, hogy mit is mondtál az előbb."
Én ezt a mondást mindig betartottam, igaz a reakció nem volt mindig örömteljes, de néha muszaj fájdalmat is okozni valakinek, ha segiteni akarunk neki.
Jól esett az ölelésed, tudtam, hogy érdemes visszajönni:)
üdv Tóni
Mindent elmond a versed kedves Tóni. Örülök, hogy vissza jöttél! Olykor el kell menni ahhoz, hogy vissza találjunk.
Szeretettel üdvözöllek:
Alberth
Kedves Albert!
Ilyen az élet. Az ember az út elején mindig reméli, hogy a jó úton halad, és lehet hogy az út közben azt is gondolja, ez az út nem is olyan rossz, de hiányoznak neki a gyerekkorában megismert utcák, arcok, és ha le tudja győzni, és beismerni magának az érzéseit, és van elég bátorsága ezt ki is mondani, ki is mutatni mások elött is, akkor gondolom, minden elhagyott útra vissztérhet egy ember. Ez azonban nem muszaj, hogy azt jelentse, hogy az új útat el kell hagynia. Az ember tulajdonsághoz tartozik a tévedés is, csak sajnos, tévedésének a letagadása, nem beismerése, az is. Ez az emberi belső ördög, ami nem más, mint egy örökös harc, a jó és a rossz között. És egy harcban az ember csatát is veszithet, és veszit is, de az még nem jelenti a végső győzelem elvesztését is.
Köszönöm, hogy írtál, és örülök annak, hogy nem feledtetek el egésszen
üdv Tóni
Szia Tóni!
Örülök, hogy megint köztünk vagy! Versed is nagyon tetszik, nagyon őszinte, mint Te:) Remélem, most már nem tűnsz el, jobb itt, mint bármelyik irodalmi portálon ( tapasztalat).
üdv: Eddie
Kedves Eddie!
Valahl régen olvastam egy idézetet:
"A barátok olyanok mint a csillagok. Nem mindig látod őket,de tudod,hogy vannak." Én is ilyen voltam, nem tüntem el, csak ott voltam a felhők mögött, én láttalak mindannyiatokat, csak ti nem láttatok engem, de úgy látom, sokan tudták mégis, hogy ott vagyok. A tapasztalat a legjobb iskola, csak néha a tandij, nagyon sokat követel tőlünk.
Szeretnék maradni, de a jövő, az majd megmutattja.
Köszönöm, hogy nem feledtél el, és
üdv Tóni
“élnek még ma azok akiket szerettünk
bennük is él még az emberi szeretet.”
Ahhoz kell bátorság, hogy belássuk a tévedésünk. Az ember ösztönből tiltakozik, bizonygatja a maga igazát, de ha – nem is rögtön – képes belátni, hogy ő se tévedhetetlen, akkor fellélegzik, megszabadul a nyomás alól.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, egy embernél a tévedésének belátsa mindig pozitivúl van elfogadva, azomban nem mindig pozivul is használva. Az őszinte ember a tévesdésed elismerését, személyed értékesitésnek veszi alapul, de a kétszinű, ravasz ember, megjegyzi és vár arra, hogy ha az ő tévedése jön jó szóba, pökhendien a fejedhez vágja: Na és te is tévedtér már. Tapasztalatból tudom…üdv Tóni…