"Akkor teste fiatal, erőtől duzzad,
újra kezdi ifjúságának napjait."
/Jób 33:25/
Át az éveken tűnt messze időm,
mire emlékszem ma is tűnődőn.
Elmúlt ifjúságom, mit szerettem,
mire vágytam ifjúi életen.
Vártam azt, mit szív mindig is remél,
de az ifjúság ma is bennem él.
Bár érteném szavát az időnek,
visszahoznám tavaszát a szélnek!
Vissza messzeségek fátyla alól,
hol szívemnek ez estjén itt dalol,
mit vágyott bennem édes reménység,
ifjú voltam én nem is olyan rég!
Visszahoznám, min idők emléke
rám ragyogna titkán, mint a béke.
De az évek egyre csak rohannak,
futnak tova az időnek, annak.
Ha a múltat kicsit is érteném,
kérném, hogy újra tekintsen felém.
Kérném, hozzon el sok ifjú tavaszt,
mit ő nem tud, majd Jah elhozza azt!
2 hozzászólás
Kedves Zoltán!
"
Vissza messzeségek fátyla alól,
hol szívemnek ez estjén itt dalol,
mit vágyott bennem édes reménység,
ifjú voltam én nem is olyan rég! "
Nagyon szép sorok!
Megörozted a reményt…és ez a legfontosabb!
Az minden idöben friss mint a ma szedett virág.
Szintén az ´íilata´is…mert a remény a bennünk
élö óhaj,mely színesre festi a szntelent´is
Különösen ma,de mindig is,ha semmi ´nem ment´
ott élt a remény,hogy ´majd´!!!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Ügyeljetek magatokra
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet
Egy pár perc alatt írtam meg, már régen nem
vetettem páros rímmel verset.
Ez lett belőle, mégegyszer köszönöm Neked
szakszerű olvasásod, s elemzésed is!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Zoltán Kaposvárról 🙂