amennyire lehetséges
hetvenhat nap alatt.
Még utánam fütyültél,
hogy visszhangja kelt,
visszaintés-legyintésem volt
a ’jóéjt’ simítás arcodon,
párnámról az éjszakával
illant el őszi illatod.
Fehérbe borult a város,
egyedül ébredek.
Hetvenhat nap alatt
amennyire lehetséges
megváltottuk egymást.
3 hozzászólás
Szép búcsúztató. már ha az. A fehérbe borulós rész nagyon tetszik, olyan csendes, olyan hiányos, olyan "valami el lett mulasztva" hangulata van, ennek nem így kellett volna történnie. Vagy pontosan így kellett volna történnie, ezt megállapítani már nem lehet, ám mentségül szolgál hogy megváltottátok egymást amennyire lehetett.
Üdv
Na, az ilyet szeretem. Ha olvasás után marad bennem némi hiányérzet, pedig nem kellene, hogy így legyen, mert ez egy nagyon kellemes vers
Hanga
Hú.Hát ez szomorú.De nagyon tetszik
Hozzáfűznivaló
1-2.sor nagyon a semmiben lóg érzést kelti,lehet csak a nagybetű hiányzik,bár lehet,pont ezt akartad éreztetni
Vége:azt hiszem én ebben a pillanatban felcserélném a sorokat:
Amennyire lehetséges,
megváltottuk egymást
Hetvenhat nap alatt
Talán.Vagy esetleg az amennyire lehetségest tenném a végére
Hetvenhat nap alatt
megváltottuk egymást.
Amennyire lehetséges…
Persze a következő pillanatban már úgy érzem,az az egyetlen jó megoldás,ahogyTe írtad:)
A visszaintés-legyintésem túl hosszú,pedig jó az ötlet.Talán eltörném a sort,csak ez legyen benne
Hiányolok a végéről talán még egy sort,legyen párja az utolsónak is.Kivéve,ha pont ezt akartad
Bosszantó,mikor ilyen hatással van egy vers rám:)Belekötnék,de mindenhol rájövök,h az talán pont AZÉRT van..nincsenek egyforma hosszú sorok,meg a rímek se valami tiszták,az egésznek"csak"egy fura hangulat-ritmusa van.Talán éppen ezért jó.Még elmélkedem rajta
üdv
Zs