Sötét felhők gyülekeznek
Azt várják hogy jelentkezzek
Leadom a sorszámom
Átlépem az árnyékom
Az életem egy sötét verem
Kevés percét élveztem
Egyre lentebb a mocsárban
Érzéseimmel maradok magamban
Fájt az élet, a lét
Nem volt már számomra tét
Kacérkodtam a halállal
S lám, boldogulok a túlvilággal
Hogy jobb-e itt; azt nem tudom
Időm van, életem végiggondolnom
Semmit sem tennék másképp
Gondolataim átadom valamiképp
Sokan mondták: rossz ember vagy!
Miért ítél el az ki elhagy??
Tán gyenge vagyok ez a bajom
Megyek tovább hisz ez a sorsom
Menetelek a Pokolba
Inkább mint a vágóhídra
Visszanéztem mindazt mi voltam
Nem tetszett a film, de ÉN voltam
2 hozzászólás
Hallod-e!
Nagyon jó ez a versed! Én csak sorban olvastam őket, nem időrendben, de azt hiszem nem is fontos ez, mert a boldogság nem biztosíték a depresszió ellen. De ez az életunt fájdalmas vers is tökéletes. Így utólag azért örülök, hogy nem maradtál a pokol felé vezető úton!
Szeretettel: Falevél.
Igen, meg a tavaly év végén felkerült versek még régebbiek és pontosan nem is tudom már hogy jöttek sorban. Valóban a Pokolt azért elkerülném.. de a boldogság is még igen messze, bár azért látom a pislákoló fényt már!!