Alattam rőt fényű számláló kattog.
Fáj, ahogy madzagon fölé lógattok
hintáztatva velem a múló perceket.
Én lengek, vagy állok, és ők lengenek?
Várom hogy pár szál drót és néhány dióda
zárjon, és küldjön egy új dimenzióba,
szállni akartam és most a félelem
elfog, hogy majd részletekben érkezem,
csak egy nyugtat meg, mert mindig erre vágytam
ebben a szürkülő, ingatag világban
talán először és utoljára van ok
hogy végre tudjam: nyomot, hát azt hagyok.
20 hozzászólás
Hát igen, ez a relativitás. Ami a transzportot jelenti egy más dimenzióba, nos, ahhoz egy cseppet bonyolultabb áramkörök (vagy pohárkörök??!!) kellenének. Az én emlékzetemben bizonyosan hagysz nyomot. Az utókorért azonban semmiféle felelősséget sem vállalok. OK??
Zseniális! Az már kétségtelen, hogy Te hagysz nyomot a soraiddal, mégpedig nem is akármilyet! Az én egyéni elképzelésem szerint – és ez tényleg egyéni realitás – talán nem utoljára 🙂
barackvirág
Hát igen mindannyian ezt szeretnénk, nyomot hagyni a világban. Nagyon tetszett a versed Olyan…. aranyos…vagy valami ilyesmi. De jó! Üdv Era
Talányos, képzelgős a versed, de olyan szívbemarkoló, mert mindenki hagyni akar magából valamit. Bennem nyomot hagyott, az biztos 🙂
Hanga
Kritikán aluli, de felemel, a kritikák igaza, élmények hada, Őszinte gratula!!!
Szia!
A Napvilág is hozzásegít, hogy ne távozzunk nyom nélkül a világból. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Bandi-ta, már megérte :-). Az utókorért senki nem mer felelősséget vállalni, ezt több szempontból is megértem. Köszi!
aLéb
Barackvirág, köszönöm, örülök, hogy olvasol!
aLéb
Scherika, köszönöm, hogy a versem (vagy valami ilyesmi… 🙂 ) tetszett.
aLéb
Hanga, köszönöm a hozzászólásod, értő olvasásod.
aLéb
Dini, köszönöm!
aLéb
Így igaz, ahogy írtad, Rozália, és nagyon köszönöm, hogy olvasol.
aLéb
Nagyon jó vers! "ebben a szürkülő, ingatag világban"…jó Téged olvasni!:)
Köszönöm, sleepwell!
aLéb
érdekes képeket generált bennem versed… jól elszórakoztam, bár talán komolyabb a vers mint a mostani hangulatom :))
tetszik nagyon
Kedves aLéb!
Nekem ez egy kicsit túl modern, vagy inkább kissé… hogy is mondjam? Mintha fantasyt olvasnék egy gépiesített világról, amelyben nem biztos, hogy szeretnék élni… Nos, nyomot azt mindenképpen hagysz, emiatt nem kell aggódnod:)
Üdv: Borostyán
András, nem feltétlenül komolyabb, amit érzel belőle. Köszönöm hogy itt jártál!
aLéb
Borostyán, inkább jelképes… Örülök, hogy olvasol, köszönöm a véleményed!
aLéb
Még meggondolhatod…
Ameddig visszaszámolod
Az az új dimenzió…
Biztos hogy csábító?
Szép versed tetszett,
Elgondolkodtatott engem
Köszönöm a véleményed, gondolataidat, Dóra! 🙂
aLéb