Mint kálomista
csak félve léptem hozzád
lehet hogy könnyeztél is
szerettem volna látni
Tamásként tobzódtam
s talán féltem
vagy lehet:
önmagam akartam megtalálni.
Idő és Tér játéka
e szintér
a Lét: amely nekem is adatott
stigmáim égnek
a szilárd közönyben
hiszem: hogy látod bennem
az izzó varratot.
Operett zarándokokkal
érkezem újra
cihölve a nagyvilág összes szemetét
örökké kutatva
a zavarosban
egy megtévedt értelem
kielégülését.
5 hozzászólás
Szia Z!
A nagyvilág szemetét mindenkinek szednie kell. Az értelem gyakran megtéved.
Elmélkedésed jóóóóóóóóó, mint a vers maga is. Az operett elgondolkodtatott. 🙂
Kutatni érdemes, ez jött le általad. Egy kis megerősítés a hétköznapokban.
Örülök, hogy elgondolkodtam!
Szeretettel: Kankalin
Köszi hogy itt jártál Kankalin!
Kedves Zarzwiezky!
Számomra nagyon sokat tár fel a versed önmagadról. Az útkeresést az gondolom minanyájan gyakoroljuk, s van aki megleli a keskeny ösvényt a dús fák alatt, s van aki eltévedve kóborol az élet erdejében.
Én úgy érzem Te jó úton jársz.
Tetszik a versed. köszönöm, hogy olvashattam!
üdv
Szellő
Hú, ez nagyon jó, elgondolkodtató!
Szeretettel: Eszti
Bizony önmagunk megtalálása az egyik legfontosabb emberi feladat, az értelem kielégülésével úgytűnik ezt a feladatot abszorváltad.
A vershez gratulálok: Zagyvapart.