Első nap még kicsi voltam,
beszélni is alig tudtam.
Minden újra elámultam,
ebéd után is aludtam.
Óvó néni, dadus néni,
hogy mi van belül? Átérzik.
Ha pityegek ők megkérdik:
ugyan vajon mi történt itt?
Szerettem én ide járni,
sokat játszani, sétálni.
Barátom van egy tonnányi,
megteszek én értük bármit!
Immár ügyes, okos lettem,
iskolatáskám megvettem.
Könnyemet belerejtettem,
óvó néni leszek ez a tervem.
Néha azért visszatérek,
hozzátok vígan betérek.
Mesélek majd jót és szépet,
szerencse kíséri léptem.
Viszlát felhők ti oly kékek,
kertben virágok, ti szépek,
hisz azt én ültettem néktek,
ne feledjétek el kérlek!
2 hozzászólás
Egyezlen gyermek feje felett sem legyen felhő!
Tetszett a versed Zsuzsa!
Szeretettel gratuzlálok
Ica
Kedves Ica! Köszönöm szépen! 🙂 Zsuzsa