Hajadba túrni egy szombat délután,
felinni illatod, s visszasóhajtani…
létezel, létezem, létezünk,
s hogy sosem jön el az a nem leszünk.
Hajh, hazudni vágyom, s inni a hazugságokat;
mondd, hogy örökké így marad,
s te is az maradsz, akinek hiszlek és akkor hittelek,
mikor még a zsenge hitem se létezett.
Zuhogó esőben fuss csak, fuss, itt vagyok.
Sötét ég alatt ha két szemed ragyog,
nem félek villámot, semmi zivatart,
s nem érdekel ma, hogy a tegnap mit akart.
Hajh, mert hajadba túrni egy szombat délután,
felinni illatod, s visszasóhajtani…
a legvadabb lázadás, tagadás, merénylet;
hinni, hogy a pillanat enyém lett,
hogy elraboltam, s téged is elragadtalak,
kopogó lépteid a sötét ég alatt hozzám futottak;
létezel, létezem, létezünk,
és sosem jön el az a rohadt nem leszünk!
Hajh, nedves kabátod markolom,
fogva tart, nem ereszt;
csak állok, és hiszlek és hallgatom az ereszt,
mint zörög le rajta egy újabb fürge perc –
soha nem jön vissza.
De kiszomjazott szívem csak issza,
egyre issza az édes hazugságokat.
Pedig közben már az ég is ránk szakad.
Hajadba túrni egy szombat délután,
felinni illatod, s visszasóhajtani…
a valóságból kiölelni téged közös hitünkbe,
hol minden az enyém lett.
Mert csak így, törvényen kívül
olthatunk mi szomjat,
ezért hazudjuk azt is, hogy ez a szombat
a miénk, s hogy nekünk józan az eszünk,
és sosem lesz olyan, hogy mi nem leszünk.
14 hozzászólás
Kedves Laca! Komoly témája ellenére elképesztően ötletes, szórakoztató, szellemes vers, Olvastatja magát, Én úgy gondolom, nem a mívesség szórakoztat, hanem az ötletesség, a játékosság. E verset nem írhatta volna bárki, ez a "Te" versed. Jól szolgálják a mondanivalót a visszatérő mozzanatok:és sosem lesz olyan, hogy mi nem leszünk.
Egy "édes hazugság" az egész. Egy trükkös varázslat.
De hát mire való a vers? 🙂
Üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet, és szavaidat. Ahogyan mondod, valóban komoly a téma, amely, mint egy sötét felhő, mindig ott lebeg az égen a sok szép fehér felhő között. De mi a testmeleghez bújva, a húsvérbe kényszerített lélekhez menekülve, képesek vagyunk becsapni magunkat, és nem gondolni az elmúlásra, csak mindig a folytatásra. Ilyenek vagyunk, így működünk, miközben persze tisztában vagyunk halandó mivoltunkkal.
Ezt a verset egy erősen életigenlő vallomásnak szántam, ahogyan azt Te jól le is vetted, ugyanakkor nem véletlen az sem, hogy kategóriának az elmúlást jelöltem meg.
Köszönöm, hogy itt voltál, örömmel láttalak.
Laca 🙂
Szóhoz sem jutok, kedves Laca!
Gyönyörűségesen fájdalmas…
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: gleam
Én köszönöm megtisztelő figyelmedet, kedves Gleam, örülök, hogy itt voltál, s örülök, hogy tetszett a vers.
Laca 🙂⚘️
Szia Laca!
Ez vagy te, ez a vers. Ahogy spontán kiszakad a fájdalmasan szép érzés, amit markolni kell, nem elereszteni, mert ez a pillanat megismételhetetlen.
Szeretettel: Kati
"Ahogy spontán kiszakad a fájdalmasan szép érzés, amit markolni kell, nem elereszteni, mert ez a pillanat megismételhetetlen." – Nagyon szép gondolatot, összefoglalást hagytál itt, kedves Kati, nagyon szépen köszönöm! Ahogyan megtisztelő figyelmedet is. Örömmel láttalak.
Laca 🙂⚘️
Szia Laca! 🙂
Áhítattal olvastam ezt a versedet, annyira gyönyörű. Hatásos, még meg is könnyeztem, és most alig tudok bármit mondani, elakad a szavam, pedig ez ritkaság.
Olyan sok szépséget rejtettél el itt, hogy csak csodálni tudom azt az őszinteséget, mellyel megszólalnak, harmóniákat zengnek soraid.
Szabadsága, lendülete, ringatása, dallama, tiszta érzései, sóhajai és az a kis hazugság…
Hajh, írj még ilyeneket (is)! Álomszép. 🙂
Köszönöm ezt a vers- és mindenféle élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Nagy örömömre szolgál, hogy ennyi pozitív élményt lopott aktuális napodba ez a vers. Kicsit féltem a reakcióktól, mert friss írásokat egy ideje nem tudtam beküldeni, és bizonytalan voltam. Köszönöm ezt a szívmeleg megerősítést, ami néhány dolgot a helyére tett. Egy alkotó számára (alkosson bármilyen szinten)
az a legnagyobb öröm, ha ilyenformán tud hatni azzal, amit létrehoz. Szóval én most nagyon boldog vagyok. Köszönöm megtisztelő figyelmedet, örömmel láttalak.
Laca 🙂⚘️
Kedves black eagle!
Örömmel olvasom, hogy megadatott neked az, amire sokan egy egész hosszú élet alatt sem csodálkozhatnak rá boldogan: "mondd, hogy örökké így marad,
s te is az maradsz, akinek hiszlek és akkor hittelek"
Mi, akik már jó néhány krumplikapálással a hátunk mögött elmélkedünk néha életről, évekről, érzésről, élményről, égig érő vágyakról, tudjuk, hogy ez a kivétel, és nem az alaphelyzet, ezért is kivételes öröm olvasni tőled az általad kreált keretben a borzongatóan gyönyörűséges tartalmat!
Baráti üdvözlettel, és gratulációval: pusztai
Kedves Pusztai!
Nagy örömmel láttalak, köszönöm megtisztelő figyelmedet. Annak külön örülök, hogy "gyönyörködtetően megborzongatott" a vers. Nagy érzelmi "cunami" szülte, mosta partra, ezért örülök nagyon, hogyha az érzelmekre, az érzékekre hat. Így tölti be tökéletesen a küldetését.
Nagyon örülök ittjártadnak.
Laca 🙂
Kedevs Laca!
Ezt is viszem:
"Hajadba túrni egy szombat délután,
felinni illatod, s visszasóhajtani…
létezel, létezem, létezünk,
s hogy sosem jön el az a nem leszünk. "
Szép napot:sailor
Kedves Sailor!
Nagy örömmel láttalak, külön köszönöm kiemelésedet. Örülök, hogy viszed. 😊
Szép estét!
Laca 🙂
Szia Laca! Hű de klassz ez a vers, mondom újra!!! A visszatérő momentumok viszik, röpítik előre. Hazudjuk el azt, amit hinni akarunk, s akkor talán igaz lesz. Merjünk élni ebben a hazugságban, vállaljuk fel igaznak! De jó! Nagyon tetszett. Remekül megkomponált vers! Üdv: én
Üdvözletem Bödön!
Örömmel látlak itt újra, nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet. Szívből örülök, hogy tetszik a vers. Megörvendeztettél.
Laca 🙂