Vízesésbe fúlt sziklák
S más kis állatok
Az elmém rejtekeiben
Versenyt futnak az idővel
Ami nem is olyan rossz.
Kényszermosolyok.
Kavart feszültséget okozó
Lények figyelik távolról
A szellemet, sárga indulatot
Keltve bennem.
Térdre rogyott biciklik várják
Gazdáikat a pálya szélén
És éles kanyart vesznek
A patakok a folyás utjában,
Majd istentelen nagyot ugrálnak
S értelem sugárzik a vizükből.
„Sietek” gondolják a lábaim
S elvágtatok délebbre
„Sietve, mint a lábaim”- úgy
Peti módra, aki jó gyerek
Volt és szerettem vele sakkozni.
Vásárolt gumikacsák úsznak
A tavakok partján, de nem
Akarták, hogy tele menjenek vízzel
És elsüllyedjenek, pedig a tavakok
Alján rengeteg döglött gumikacsa él.
Nekem ők a haverjaim,
Mert nekem az összes döglött
Gumikacsa a haverom.
Mert a gumikacsák mindenkinek
Szeretnének a haverja lenni.
S mert az ember nem igazán válogathatja
Meg a haverjait,
S mert…
S mert…
Tények.
Tényleg fontos részei állapotunknak
Mint a falevelek, amikben nehéz
Futni, ha térdig ér, és sosem
Látod tőlük a gödröket.
S a gödrök
Sem látnak téged,
Milyen rossz is
Lehet gödörnek lenni
Ugyanis: csak vagy és vagy
A mélyen szántó gondolataid magányában
És akkor jön valaki s belélép
Ezért te jogos önvédelemből
Kifordítod a bokáját,
Amiért még ő van felháborodva
És ordibál veled
Sőt néhány elvetemült
Még be is temet.
S te kupacként kezded újra
A mélyülést.
Vagy csak simán beléd esik az eső
És beomlik a fal és kész ennyi,
S az esőn még bosszút sem lehet állni
És még ezer dolog a világon.
Na meg az, hogy kiröhögnek a kutak.
Hát persze ők könnyen beszélnek, hisz
Ők semmit sem maguktól értek el
Ők beleszülettek. S anyagi formájuk
Maga a sarlatánság, hisz melyik
Gödör akarna kút lenni?
Pedig ők okosak szépek és nagyok
ÉN MEG EGYEDŰL VAGYOK!!