Я спокоен…
Я спокоен – Он мне всё поведал.
«Не таись», – велел. И я скажу:
Кто меня обидел или предал –
Покарает Тот, кому служу.
Не знаю, как – ножом ли под ребро,
Или сгорит их дом и всё добро,
Или сместят, сомнут, лишат свободы…
Когда – опять не знаю, – через годы
Или теперь, а может быть – уже…
Судьбу не обойти на вираже
И на кривой на вашей не объехать,
Напропалую тоже не протечь.
А я? Я – что! Спокоен я, по мне – хоть
Побей вас камни, град или картечь.
____________________________________
Nyugodt vagyok…
Nyugodt vagyok – Bizalmasa lettem.
Szólt: „Ne bújj!” Nos, intlek titeket:
Azt, ki bántott, elárult, helyettem
Ő, kit szolgálok, bünteti meg!
Miképp, azt nem tudom – vagy kést belé,
Vagy háza és jószága lesz tűzé,
Vagy bosszú, eltiprás, szabadságvesztés…
Hogy ez mikor lesz – nincs részemről sejtés:
Előbb, utóbb, vagy elszenvedte már…
A Sors – kanyarban is nyertes futár,
És másutt sem fut megelőzhetően,
Nem jártok rajta túl, eszetlenek.
Hogy én? Mit én!.. Nyugodt vagyok, felőlem
Verhet sörét, kő, jég benneteket.
* * * * *
2 hozzászólás
Gratulálok, barátom!
Kedves Zoltán!
Köszönöm szíves érdeklődésed, a gratulációd, és persze a "pityorkát"!
Különösen nagyra értékelem a költők-műfordítók szakmai méltatását!
Őszinte barátsággal: Dávid