Voltak szép napok
és voltak éjszakák,
éreztem gyakran
hajnali fák szagát.
Simultak hozzám
nyíló illatok.
De bezárták lelkem
a csukott ablakok.
Ébredő szellő
az arcomhoz ért,
fülembe súgott,
valamit kért.
Remegő víztükör
őrizte arcomat,
még én sem láttam
jövendő harcomat.
Védőn ölel át
minden kedvesem;
vagy csak álom ez,
s már nem is létezem?
2 hozzászólás
Megrázó az utolsó versszak, a hatásszünet amit a nagyobb helykihagyással éreztettél, nagyon jól visszaadja a végső hangulatot…hogy most jön a “végkifejlet”.
gyönyörűek a képek, amik az első 4 versszakban vannak, nagyon tetszett az egész!
Szép napokat kívánok!
Szervusz Hayal!
Érdekesek az így születő versek… ezt is csak írtam és nem is pontosan tudtam, hogy miért azt a szót, miért azokat a sorokat vetettem papírra… csak azt éreztem, hogy amit leírtam, az én vagyok, az érzéseim…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu