Amikor szerettél a fénybe vágytam,
izzani örökké a napsugárban.
Elhagytál! – a mélybe vágyom,
ringani örökké a némaságon.
Amikor szerettél a mennyben voltam,
vidám angyalokkal játszadoztam!
Amikor szerettél a vágyad voltam,
hozzád bújtam, tied voltam!
Amikor szerettél a minden voltál!
Amikor szerettél a minden voltam!
Amikor szerettél még szép voltam,
a fél világgal kacérkodtam!
Amikor szerettél a csillagod voltam,
senki másnak nem ragyogtam!
Amikor szerettél boldog voltam,
mosolyogtál, mosolyogtam!
Voltál, voltam, most mi vagyok?
Szárnyaszegetten nem szállhatok!
Fájó szívvel nem élhetek,
soha senkié nem leszek!
8 hozzászólás
Ez egy szomorú érzés, de remélem az utolsó sor változni fog, ahogy előbb v. utóbb megnyugszik a szíved.
Üdv!
Hanga
Mindannyiunkkal előfordul , hogy a mennyben járunk és szinte földöntúli állapotba kerülünk egy szerelem kapcsán. Elmúlik minden, de ha elhagynak, hát a kínok kínját állja ki az akit már nem szeretnek. Nem is írtam annyira szomorúnak, amennyire tragikus tud lenni egy ilyen állapot.
szeretettel ölellek és köszönöm!
Kedves Anolisz.
Végig vittél a stációkon,Gyönyörű-fáldalmas volt.
Kedves Májusfa!
Sok fájdalmas dolog van az életben, az egyik legnagyobb, ha valakit elhagynak.
Ez van kedves anolisz….ilyen szép versek nem születnek elégedett, mindenben dőzsölő ember tollából….
Fájdalom és szerelem, bánat és öröm…
a versed pedig szép nagyon
Üdv.: András
Kedves András!
köszönöm!
ölellek
Kedves Anolisz! Csodálatosan szép ez a vers. Gratulálok. Biztosan megtalálod az új nagy szerelmet.
Kedves Csibe!
Öörülök, hogy tetszik és ? remélem én is!
szeretettel üdvözöllek