Vörös és kék…
Gyönyörű a kép,
Mely az ágyam fölött ég.
Közepén a jel,
Hogy szeretni kell!
Kék, akár a jég…
Hűvös, mint a hideg jégcsap,
Ám szent is, akár a capitóliumi főpap.
Rideg, mint az idegen hadvezér,
Ki büszkén adja életét a hazáér’.
Vörös, akár a szív…
A gyermek szíve, kit az anyja hív,
S az apa szíve, amit ha gyermekére néz,
Elönt az aggódó hév,
Hogy gyermekén világlik a név:
Jézus Krisztus.
Vörös és kék…
Szentség, szeretet, figyelem, fegyelem…
Ez most a legfőbb kegyelem.
Vörös és kék…
E színektől lesz jobb, s szebb e Földön ez a nép.