Életem vásznára vörös tussal jöttél
Szép lassan minden sort átköltöttél
Minden toll vonás
Benned talál viszonzást
S mikor nem figyelek
Rólad énekel a lapom
Pedig csak nézem
Ahogy mozgatom a karom
Életem vásznára vörös tussal jöttél
Mi eddig volt, változott
Új színt adott a képre
Mitől kiegészült végre
Így lett egész, művészien kerek
S nem kell már toll vonás
Nem kell már ecset
S ezt köszönhetem neked
Életem vásznára vörös tussal jöttél
S most már én is azzal festek
Erősen, nincs toll és szín
Mi gátat szabhat nekünk
Mint két örült,
Csak festünk és festünk!
Festünk új életet, új hazát
Mi az nekünk!
Életem vásznán már ketten festünk
Két vonal mely követi egymást szüntelen
Nézd, hogy szaladnak nézd a bolondok
Nézd, de kinek mondom?
Hiszen csak mi vagyunk
Csak mi vagyunk bolondok
Kik vörös tussal rajzolunk…
3 hozzászólás
Kedves Péter!
A vers mind formájában, mind mondanivalójában, és mindenképpen nagyon jó.
Örülök, hogy ide tévedtem.
Kata
Nekem is tetszik. Igazán jó vers! 🙂
Sanyi
Gyönyörű.Az egyik kedvencem..