Az alkony borús, szomorú,
szabadon fúj vad szélvész,
s mint madárszárnyak verdesve
villan a fehér tajték.
De rőzse rőt fénye ragyog
halász kis kunyhójában,
s egy arcocska az ablaknál
mereng az éjszakában.
Zárd, zárd be azt az ablakot,
mert e szemek elé
már szellemalakot formál
a növekvő setét.
S egy asszony remegő árnya
járkál ide s tova,
most plafonra magasodik,
majd hull alacsonyra.
Vajon az ablakcsapkodó
tenger, s zord, vad éji szél
ennek a kicsiny gyermeknek,
ha tombol, mit mesél?
Arcáról pírt miért fakít,
mért töri anyja szívét
tombolva dúló óceán,
és vad, zord éji szélvész?
Longfellow: Twilight
The twilight is sad and cloudy,
the wind blows wild and free,
and like the wings of sea-bird
flash the white caps of the sea.
But in the fisherman's cottage
there shines a ruddier light,
and a little face at the window
peers out into the night.
Close, close it is pressed to the window,
as if those childish eyes
were looking into the darkness,
to see some form arise.
And a woman's wawing shadow
is passing to and fro,
now rising to the ceiling,
now bowing and bending low.
What tale do the roaring ocean,
and the night wind, bleak and wild,
as they beat the crazy casement,
tell to that little child?
And why do the roaring ocean,
and the night wind, wild and bleak,
as they beat the heart of the mother,
drive the colour from her cheek?
6 hozzászólás
Kedves Irén!
Csodálattal olvasom verseidet, legyen az bármivel is kapcsolatos. A műfordítás, nagy kihívás lehet, nem is mernék talán nekiállni. Minden elismerésem!
Szeretettel:Marietta
Drága Marietta, köszönöm!
Igen, nagy kihívás, és én nagyon merésznek érzem néha magam.
De mint a keresztrejtvény, izgat a megfejtésük. Kezdem osztani azt a véleményt, hogy egy jó műfordítás az egy nehéz versírás…
Én is azt gondolom, amit Selanne. A műfordítás tán nehezebb, mint egy saját verset írni. Sokkal több dologgal kell megküzdeni. Gondolom én….aki sosem műfordított.
Szusikám, lehet, hogy nem műfordítottál, de a lényeget most is látod!:)))))
Kedves Irén!
Igazán jó műfordítás.Szép vers.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági, köszönöm.
Némelyikkel én is elégedett vagyok.
Ezzel kapcsolatban egyik olvasóm írta nekem, hogy sajnál, mert úgy hiszi, a gondjaimat vetítettem ki a versben a világ elé…milyen rossz lehet nekem…
Aranyos volt, de a műfordításban a másik költő gondolatát kell tolmácsolni, nem a magamét. Bár kétségtelen, hogy a saját érzelemek, világnézet, tapasztalat is befurakszik olykor.